2014. január 16., csütörtök

Prológus - Találkozás a félelmemmel

Sziasztok!
Amint látjátok ez egy új blogom, de ez a történet már nem 
annyira új a fejemben ugyanis már régebben elkezdtem könyv formájában
írni, de most úgy gondoltam, hogy megosztom veletek is. Egy kicsit eltér
az eredeti ötletemtől, de remélem ez is tetszeni fog nektek. 
Ez számomra nem egy átlagos történet, ugyanis egyik blogomhoz sem hasonlít.
Lehet, hogy az elején nem így fogjátok gondolni, de így van és majd
be is fogom nektek bizonyítani. Szeretném, ha elmondanátok nekem
a véleményeiteket a történetről, hogy tudjam érdemes-e tovább írnom.
A részeket hetente fogom hozni, de vakációba akár több rész is lehet
egy héten. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Ölellek Titeket!







Jennifer Hudson


  Mindig azt mondják, amiről nem tudsz az nem fáj, de mi van akkor, hogyha már nincs olyan dolog, amiről nem tudsz? Mi van akkor, hogyha tudod, hogy mi lesz a jövőd? Hogyha tudod, hogy milyen lesz az életed miután megismerted azt a bizonyos személyt, aki nem biztos, hogy olyan amilyennek elképzelted, aki nem jófiú? Borzasztó, már tudom. Amióta három hónapja beállított hozzám egy nő, hogy elmondja mire számíthatok, félelemben élek. Próbálok normális életet élni, nem törődni semmivel, amíg nem következik be az a nap. Nem könnyű egy ilyen 17 éves lánynak lenni... nem könnyű egy olyan életet élni aminek tudod, hogy mi lesz a vége, de bele kell törődni, hogy ez a te sorsod, hogy neked ez lett elrendelve. Ha nehezen is megy meg kell próbálni. 
  Se a barátaim, se a szüleim nem tudnak róla, nem merem nekik elmondani, hiszen hülyének néznének, amit teljesen meg is értek. Ki az a hülye, aki elhinné? Még én sem nagyon hiszek benne, de már valahogy a fejembe evődött és lassan én is kezdem elhinni, hogy ez a szörnyű igazság. Szinte minden egyes nap úgy ébredek fel, hogy lehet ez lesz az a nap, amikor találkozom egy bizonyos fiúval, aki teljesen felborítja és tönkreteszi az életem. 
  Nem értem, hogy miért mindig az olyan lányokkal történik ez, mint amilyen én vagyok. Miért van az, hogy a jó kislányok mindig a rosszfiúkba szeretnek bele? Értem én, hogy mindenkinek megvan a sorsa, de ez azért már nem fair. Azok akik sosem csináltak semmi rosszat egész életükben, egy olyan fiúba szeretnek bele, akibe nem kéne. Egy olyanba, aki teljesen az ellentétük. Nekem is ez van 'megírva' a nagy könyvbe. Szeretném eltüntetni, átírni a sorsom, de Amber szerint nem lehet, aminek be kell következnie, mindig megtörténik és ez ellen nem lehet semmit sem tenni, csak várni, hogy beteljesedjen. 
  Viszont mindent túllehet élni, hogyha vannak barátaid, még akkor is, hogyha ők nem tudják, hogy mitől félsz. Ott vannak melletted és bíztatnak, törődnek veled és próbálják elterelni a figyelmed minden rosszról. Nekem két ilyen barátom van, akik mindennél fontosabbak nekem. Az egyikük Kat, akit már lassan öt éve ismerek és azóta is legjobb barátnők vagyunk. Igaz, hogy sokban különbözünk, de pont ez köt össze minket, pont ezért ilyen szoros a barátságunk. Tudom, hogy Kat tudja, hogy valami nincs rendben velem, de nagyon hálás vagyok neki, hogy nem kérdez rá, hogy türelmesen várja, hogy magamtól mondjam el neki. Kevés esélyt látok rá, hogy ezt valaha is meg fogom tenni, de talán egyszer mikor már nem bírom tovább magamban tartani erőt veszek magamon és elmondom neki  és Mat-nek is. Mat-et csak két éve ismerem, de fiú létére nagyon jó barátom. Igaz sokan mondják azt, hogy nem létezik fiú - lány barátság, de én ebben nem hiszek. Habár vannak olyan pillanatok amikor azt érzem, hogy nem csak barátként tekint rám, de ilyenkor valamivel mindig megmagyarázom magamnak, hogy miért is érezhetem ezt. Nem azért, mert nem jön be, hanem, mert nem szeretném megbántani, azon a bizonyos napon. Csak reménykedni tudok benne, hogy azután is a barátaim fognak maradni miután minden kiderül.
  - A francba - kiáltottam fel, miután az órámra néztem. Folyton ez van, mindig elkések mindenhonnan, amiért persze mindig leszedik a fejem. Megbeszéltük Kat-tel, hogy 8-kor találkozunk a Blue-ban, de én ismét elfogok késni. Leugrottam a párkányról és a fürdőbe siettem. Megfésültem a hajam és felfrissítettem a sminkem, majd visszamentem a szobámba és magamra kaptam a conversem és egy fekete dzsekit, majd a telefonommal a kezemben rohantam lefelé a lépcsőn.
  - Jen - kiált anya a konyhából. - Hová mész? - gyors léptekkel közelítem meg a konyhát és mosolyogva nézek anyára.
  - Találkozom Kat-tel - anya elnevette magát.
  - Megint elkésel?
  - Úgy is mondhatjuk, szóval most rohanok - nyomtam egy puszit az arcára. - Szia! - léptem ki az ajtón.
  Három hónapja úgy lépek ki a házból, hogy bármikor találkozhatok vele. Félve nézek körül, hogy kik vannak az utcán, de szerencsére csak egy idős házaspár sétálgat a másik oldalon. Nem szeretek félelemben sétálni, de nincs mit tennem, nem fogok a négy fal között élni, hiszen nem tudom megváltoztatni a sorsom. Ha akarok, ha nem biztosan találkozni fogok vele egy nap. Gyorsabban szedem a lábaim, már így is több mint 15 percet késtem. Előre látom, hogy Kat mennyire kifog borulni, de lassan már hozzá fogok szokni. Lihegve estem be az ajtón és azonnal megláttam Kat-et, amint a poharával játszadozik. Bűnbánóan sétáltam felé, majd leültem vele szembe.
  - Ahh - sóhajtott. - Lesz egy olyan nap is, hogy nem fogsz elkésni Jenni? - forgatta a szemét.
  - Sajnálom - motyogtam. - Nem fordul többet elő.
  - Aha - nevette el magát. - Te magad is tudod, hogy ez nem igaz. De ha már ideértél akkor beszélgessünk.
  - Túl jól ismersz - vigyorogtam. - Mesélj, mitől vagy ilyen boldog?
  - Már azt hittem meg se kérded. Tegnap este hazajött Adam, már annyira hiányzott - tette a kezeit az asztalra. Adam a barátja, akivel már majdnem egy éve vannak együtt, de a fiú Londonban tanul, mi pedig San Fransisco-ban élünk, így elég kevés időt töltenek együtt. De azt biztosan tudom, hogy nagyon boldogok együtt, de akkor mégis mi a fenéért van itt velem?
  - Mit hozhatok lányok? - kérdezte a pincérnő.
  - Két eperturmixot - mondtunk egyszerre.
  - Máris hozom - hagyott magunkra.
  - Akkor mégis mi a fenéért vagy most itt velem? - mordultam rá. - Hagyod, hogy a pasid egyedül töltse az estét, akit mellesleg már hónapok óta nem láttál?
  - Most elment meglátogatni a barátait, úgyhogy van két szabad órám, amit szerettem volna a barátaimmal tölteni, ugye nem baj, hogy Mat-nek is szóltam?
  - Dehogyis - legyintettem. - Mostanában elég kevés időt töltünk együtt, így hármasban, de persze tudom, hogy ez csak azért van, mert hamarosan itt a suli vége és most pedálozunk, hogy meg ne bukjunk...
  - Amiért neked nem kell aggódni - vágott a szavamba.
  - Nem nekem nem kell, de nektek igen. De ha kell segítség csak szólj - tájékoztatom.
  - Megoldom egyedül is... remélem.
  - Sziasztok csajok - hallottam meg Mat hangját a hátam mögül, amire azonnal felálltam és a karjai közé vetettem magam.
  - Szia Matiiii - öleltem magamhoz.
  - Megfojtassz - mondta elhaló hangon. Elengedtem, majd visszaültem a helyemre, Kat is megölelte utána pedig helyet foglaltak.
  - Itt a turmixotok - tette le elénk. - Neked mit hozhatok Mat?
  - Egy sört - válaszolta, mire én megrúgtam az asztal alatt. - Aúú - jajgatott fel.
  - Csak viccelt - néztem rá - ő egy narancslevet kér - adtam meg helyette a választ. Miután magunkra maradtunk ráförmedtem. - Neked elment az eszed? Amíg én itt vagyok tuti, hogy nem fogsz sört rendelni.
  - Miért?
  - Mert én azt mondtam - Kat-re néztem, aki próbálta visszatartani a nevetést. - Te pedig ne nevess - förmedtem rá.
  - Bocsi - tette a kezét a szája elé. - De pont úgy viselkedsz, mintha az anyukája lennél, pedig ő idősebb nálad.
  - És akkor mi van? Nem fogom hagyni, hogy egy részeg disznó legyen.
  - Oké kicsi Jenni - hajolt oda hozzám - nem iszok több sört - puszilt meg.
  Igen ilyenkor mondják ránk, hogy nem csak barátok vagyunk. Néha én is azt érzem, de utána rájövök, hogy ez nem így van. Tudom, hogy egy kicsit anyáskodó vagyok, de nem akarom, hogy a legjobb barátom részeges legyen. Miközben arról beszélgettünk, hogy mit fogunk csinálni a hétvégén, elég furcsa előérzetem támadt. Úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Sokszor éreztem ezt már, de általában csak a paranoiám játszadozik velem, semmi több. Óvatosan körbenéztem, hátha meglátom itt azt a fiút, akiről pontos leírást kaptam Amber-től. Összesen három fiú volt, akikre illett a leírás, de egyik sem figyelt engem. Ám a jobb sarokban lévő kapucnis srác egyenesen engem bámult, nem láttam se a szemét, se a haját így nem tudtam összehasonlítani a fejemben megalkotott képpel, csak reménykedni tudtam benne, hogy az nem lehet Ő. Gyorsan visszakaptam a fejem, de minden hiába megint eszembe jutott az egész sztori. Félek, még nem akarom ezt, még nem készültem fel rá. Tudom, hogy három hónapom volt felkészülni, de még nem sikerült, hiszen még a mai napig is vannak kétségeim, hogy az amit mondott Amber, az igaz... Egyre szaggatottabban vettem a levegőt, ami persze a barátaimnak is feltűnt.
  - Hahó Jen - lebegtette meg előttem a kezét Kat.
  - Jól vagy? - kérdezte aggódóan Mat, mire én megráztam a fejem.
  - N-nem - dadogtam.
  - Mi a baj? Rosszul vagy? - fogta meg a kezem Mat.
  - Cs-csak menjünk ki innen - motyogtam.
  - Én megyek fizetek, addig te vidd ki - állt fel Kat.
  - Gyere - húzott fel lassan. Alig bírtam megállni a lábaimon. Tudom, hogy nem kellene így reagálnom, de sajnos én ilyen vagyok, ha eluralkodik rajtam a félelem, akkor rámtör a pánikroham. Az egyik kezébe megfogta a táskám és a dzsekim, a másikkal pedig a derekamnál fogva tartott. De amikor megfordultunk, egy csillogó szempárral találtam magam szembe, aki minden bizonnyal Ő.

2 megjegyzés:

  1. Jaj te lány mikor azt hiszem, hogy már jobb történet nem lehet, mint amiket írsz meglátom ezt :)) Hihetetlen vagy :O Ezek a szereplők! Úristen tökéletes szereplőket használsz fel! És azt hiszem, hogy Nina a legmegfelelőbb a főszerepre, szóval ez tökéletes döntés volt! <3 A történetet meg hát hűha. Kimondhatatlanul imádom <3
    Bár nem raktál be egy szereplőt azt a bizonyos Ő-t és remélem az lesz akire gondolok és hogy a következő részben kiderül :)
    Nagyon remélem, hogy ennyi blog mellett marad időd élni is :O De elmondhatod magadról, hogy jó pár embert teszel boldoggá, amikor új részt/történetet hozol! :D IMÁDUNK EVE!!! <333

    VálaszTörlés
  2. Evelyne!
    Egyértelműen érdemes folytatni a történetet!:D Fantasztikus, már nagyon, nagyon várom, hogy folytasd! Imádom!!!<3
    Rose King

    VálaszTörlés