9.rész - "Ezt nem lenne szabad."

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Jól tudom, hogy vannak 

részek, amik még nem tiszták, de ígérem, hogy a minden ki

fog tisztulni a részek folyamán. Remélem tetszeni fog és várni

fogjátok a következő részt, ami jövőhét vége felé fog érkezni. 

Köszönöm szépen a komikat és a 35 rendszeres olvasót!

U.I.: olvassátok el amit a végére írtam is :D.

Kitartást a jövőhétre. Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

------------------------------------------------------------------------------

Harry Styles

  Ez nem lehet igaz! Amíg én itt nyavalyogtam Danielnek, ő bajba került én pedig nem voltam mellette. Büszke lehetsz magadra Harry Styles! Meg akarod őt védeni, mégis bajba kerül, te pedig nem vagy mellette. Mi történhetett vele? Ha valami baja esik azt én sohasem bocsájtom meg magamnak.

  - Mi történt? - kérdezi Daniel. - Úgy nézel ki, mint aki mindjárt letépi valakinek a fejét.

  - Bajban van. - morgom. - Azonnal oda kell mennem. - állok fel és rohanok az ajtó felé.

  - Menjek én is? - kérdezi.

  - Szólok, ha kellesz. - vágom rá, majd becsapom az ajtót.

  Amint beültem a kocsiba, már indultam is. Nem érdekeltek a szabályok, semmi sem érdekel, csak, hogy ő biztonságban legyen. Neki nem szabad baja essen, azt sosem engedném meg, még egyszer nem tudnám elviselni, ha elveszítenék valakit, az én hibámból. Még azt sem bocsájtottam meg magamnak, pedig régen történt, de még mindig én vagyok a hibás azért, hogy meghalt. Nekem kellett volna rá vigyázni, de amikor kellett volna nem voltam mellette. Nem akarom még egyszer ezt a hibát elkövetni. Soha többet nem akarom azt átélni, hogy elveszítek valakit, még akkor sem, ha nem érzem... a fájdalom valahol bennem van és bennem is fog maradni örökké. 

  A hatalmas féktől a kerekeim csikorogni kezdtek a házuk előtt. Kipattantam és felnéztem a szobájába. Ég a villany, így inkább a rövidebb utat választottam, hogy eljussak hozzá. Az ablaka is nyitva volt, tudta, hogy itt fogok bejönni. Több sem kellett, már rohantam is hozzá.

Jennifer Hudson

  Még mindig rettegek és egyben remegek is. Nem akarom elhinni, hogy pár perccel ezelőtt anyám beengedte azt az ember a házunkba. Tudom, hogy ő nem tudja, hogy kicsoda is ő valójában, de azért arra gondolhatna, hogy egyik tanár sem jön egy diákhoz ilyen későn. Amikor megláttam őt az ajtóban állni, ledermedtem. Megijedtem tőle, nem értem még most sem, hogy miért jött ide és ezen a kedves mosolya sem segített, amit felém küldött. Nagyot nyeltem és kinyögtem egy 'jó estét'-et majd felrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, de még így sem éreztem magam biztonságban. 

  Az egyetlen személy aki mellett most biztonságban érezném magam, az nem más mint Harry. Hol a francba van a telefonom? Már mindenhol megnéztem, de sehol sem találtam. A zsebemhez nyúltam és persze, hogy ott volt. Azonnal kivettem és írtam neki egy üzenetet. 

  Tudom, hogy ezzel az SMS-el a frászt hozom rá, de ha nem is vagyok most annyira nagy veszélyben én abban érzem magam, hiszen a házamban van. Bármelyik percben benyithat és ki tudja, hogy mit csinálna velem... bele se akarok gondolni, hogy lenne... De amitől most jobban félek, hogy a szüleim lent vannak vele, én pedig nyuszi létemre kettesben hagytam őket. Mi van ha bántja őket, miattam? Azt sosem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam az ő életük is veszélybe kerülne. Azt nem engedhetem meg, ő engem akar nem pedig őket, csakis engem. 

  Képtelen vagyok lelassítani a szívverésem, inkább csak egyre gyorsabb lesz. Levegőt is alig kaptam, teljesen átjárta a testemet a pánik, ami nem akart szűnni. Próbáltam magam lenyugtatni, hogy Harry bármelyik pillanatban megérkezhet, de még az sem segített. Fel alá járkáltam a szobámba. Kinyitottam az ablakot, hogy be tudjon jönni, utána pedig leültem az ágyamra. 

  - Ne! - sikítottam fel, mikor valaki hátulról elkapott. - Kérlek ne bánts...

  - Csak én vagyok. - hallottam a rekedtes hangját. - Nyugodj meg, csak Harry vagyok. - szorosan átölelt hátulról. Lehet, hogy nem kellett volna neki hagyjam, sőt biztos, de most szükségem volt rá. Nagyon is szükségem volt rá. Szorosan bújtam hozzá, szinte már az ölében ültem, de nem érdekel. Örültem, hogy itt van végre és vigyáz rám. - Jézusom, le kell lassítanod a szívverséed Jen, különben elájulhatsz olyan gyorsan ver. - suttogta. Nyugtatás képen a hátam simogatja és közel tart magához, de nem használ. Fogalmam sincs, hogy mi használna. 

  - Nem megy. - suttogom. - Itt van a házban...

  - Ki van itt? - mély levegőt vettem, majd megszólaltam.

  - Fits. - motyogtam.  Éreztem, hogy az izmai megfeszülnek, amiből arra következtettem, hogy neki sem tetszik, hogy itt van. - Miért jött ide? - kérdeztem halkan.

  - Nem tudom. - morogja.

  - Miért jött a házamba? Mit akar tőlem? Mi olyan különleges benne, hogy én kellek neki? Miért nem mondjátok el, hogy kik vagytok? Miért akarják, hogy én az övék legyek? - hadartam a kérdéseket, képtelen voltam felfogni, hogy én vagyok az aki Fits-nek kel. 

  - Hé - tolt el magától, majd a kezei közé fogta az arcom - nem engedem, hogy bajod essen. - nem tudtam a szemébe nézni, túl közel van hozzám. Az orraink szinte összeértek, magamon érzem a meleg leheletét, amitől a testemet melegség járja át. - Néz rám. - kérlel halkan. Félve emelem rá a tekintetem és nézek a szemébe és csak akkor tudatosult benne, hogy alig pár milliméter van közöttünk. - Itt vagyok és vigyázok rád. - suttogja.

  Az ajkaim elnyíltak, de nem tudtam megszólalni. Csapdába estem, pontosabban Harry csapdájába. Eltűnt a félelmem és már nem a szívverésem volt csak gyors, hanem a lélegzésem is szaporább lett. Nem sokszor kerülök ilyen közeli helyzetbe egy fiúval sem, de eddig még egyik sem váltotta ezt ki belőlem. Mióta is ismerem? Három napja? De már úgy érzem, hogy sokkal több ideje és ez a közelség, pedig megbolondít. A szemeim a rózsaszín ajkára vándorol, majd vissza a szemére. Miért érzem azt, hogy szeretném, ha az ajkai érintenék az enyémet? Miért érzem azt, hogy megszeretném csókolni?

  - Ezt nem lenne szabad. - motyogja az orra alatt.

  - Mit? - kérdezem alig hallhatóan.

  - Ezt. - morogja és az ajkát az enyémre tapasztja. 

  A szemeim hatalmasra nyíltak, majd lehunytam őket és visszacsókoltam, hiszen erre vágytam. A puha ajkai gyengéden falták az enyémet, de én úgy érzem, hogy sokkal többet akarok, hogy nem elég ennyi. Égni kezdett bennem a vérem, forrónak éreztem az egész testem és mindezt csak egy aprócska csókkal váltotta ki belőlem. A kezeim lassan haladtak fel a mellkasán, majd tovább a nyakán és végül a puha hajába, aminek következtében egy morgás hagyta el a száját. Megnyalta az alsó ajkam, engedélyt kérve a bejutásért, amit én meg is adtam neki. A gyengéd csóknak a helyét egy szenvedélyes vette át. Az agyamat elborította a rózsaszín köd és Harry illata, nem tudtam tisztán gondolkozni, csak még ennél is többet kérni belőle. Pedig pontosan tudtam, hogy ez nem helyes, hogy nem lenne szabad ezt csinálnunk, ő maga is ezt mondta pár perccel ezelőtt.

  Levegőhiány miatt muszáj volt megszakítani a csókunkat... A homlokát az enyémnek döntötte, miközben próbáltuk helyreállítani a lélegzésünket. Éreztem, hogy engem néz, de én képtelen voltam kinyitni a szemeim. Fogalmam sincs, hogy ezek után mégis, hogy nézzek rá? 

  - Sajnálom. - szólalt meg rekedtes hangján, mire muszáj volt kinyitnom a szemeim. A smaragdzöld szempár csillogott és vágyakkal volt teli, de ezek mellett még a bűntudat is jelentkezett. - Nem kellett volna, hogy megcsókoljalak, sajnálom. - húzódott el.

  - Mi? - kaptam el a csuklóját. - Miről beszélsz? Miért nem szabad? - kérdeztem halkan.

  - Te ezt nem értheted - morogja - mellettem csak nagyobb veszélyben lenne az életed.

  - Miért lennék melletted veszélyben, hiszen most is idejöttél megvédeni? - kérdezem.

  - Igen, de én nem olyan vagyok, mint amilyennek te elképzelsz. - morogta. - Én nem vagyok jó, Jen.

  - Beszélj úgy kérlek, hogy én is értsem.

  - Mi nem lehetünk együtt, az nem lenne helyes. - miért érzem azt, hogy ő sem így szeretné azt, amit mond. És miért beszél úgy, hogy szinte semmit sem értek belőle? Azt mondja, hogy mellette veszélyben lennék, de hiszen ő az aki megvéd engem, miért lennék mellette veszélyben? 

  - Harry - szólalok meg, mire rám elemeli zöld szemeit - tudom, hogy titkoltok előlem valamit Daniel-el és ez nem tetszik. De amikor a közelemben vagy biztonságban érzem magam melletted, olyan mintha már ismernélek. Magam sem tudom, hogy miért van így, de úgy érzem, hogy megbízhatok benned, hogy te nem sodornád veszélybe az életem. Nem tudom, hogy miért akarsz tőlem távol maradni, de ha ez miattam van akkor nem kell... mert nem akarom, hogy távol maradj tőlem. - nézek végig a szemébe.

  Nem mondott semmit sem, csak megfogta a kezem és felhúzott, majd az ajtó felé mentünk. Nem értettem, hogy mit akar így megálltam.

  - Hová megyünk?

  - Megnézzük, hogy mit csinál lent a tanárod. - nézett rám. Mi? Én oda le nem megyek, nem akarok vele találkozni. - Nem eshet bajod, veled vagyok. - tette hozzá. - Bízol bennem? - bólintottam, mire halvány mosoly jelent meg az arcán. - Akkor gyere.

  Még mindig nem értem, hogy miért bízom meg benne, de követtem. Egy percre sem engedte el a kezem és ez megnyugtatott egy kicsit, egészen addig amíg be nem értünk a nappaliba. Tudtam, hogy most találkozni fogok vele, de nem így történt. A nappaliban csak anya és apa volt.

  - Kicsim, hová.. - fordul meg anya, majd mosolyogni kezd. - Szia Harry.

  - Jó estét. - szólal meg a göndörke mellettem.

  - Mit akart Mr.Fits? - megyünk beljebb.

  - Azt majd holnap megbeszéljük. - szólal meg apa is.

  - Nem lehetne most? - kérdezem.

  - Nem fontos kicsim, ráér holnap is. - mondja anya. - Ahogy látom, most úgyis elfoglalt vagy. - kuncog, mire nekem pírbe borul az arcom. - Ha szeretnéd akár itt is aludhatsz Harry.

  - Élni fogok a lehetőséggel. - mondja mosolyogva.

  Miután túlestünk a szüleimmel való kínos beszélgetésen, Harry úgy döntött, hogy marad, aminek én most örültem. Visszamentünk a szobámba, majd elmentem zuhanyozni. Mivel már tegnap is látott, nem szégyelltem, hogy csak egy póló a pizsim. 

  Mire kimentem, Harry már a fotelembe ült. Nem szerettem volna, ha még egyszer kényelmetlenül aludna így félve de megkérdeztem.

  - Nem akarsz az ágyon aludni? - motyogtam. Rám emelte a tekintetét, majd vigyorogni kezdett. 

  - Ha nem bánod, akkor de.

  - Szerintem elférünk rajta ketten is.

  Feláll, leveszi a cipőjét és a nadrágját, majd bemászik mellém az ágyba. Egy kicsit kényelmetlenül érzem magam, de biztonságban is, ami megnyugtat, így elég hamar elaludtam.

  ***

  Hangos csörömpölésre ébredtem meg az éjszaka közepén. Pislogtam párat, majd az órámra néztem ami 3:20 mutatott. Az ágy másik oldalára néztem, ahol Harry még aludt. Csendben osontam ki a szobából, hogy ne ébresszem fel. Ahogy a lépcsőn haladtam lefelé a hangok egyre erősebbek lettek. Kezdtem azt hinni, hogy hiba volt egyedül lejönnöm, de már késő volt visszamenni Harry-ért. 

  Amikor benyitottam a konyhába először az tűnt fel, hogy hideg van. Az ablakra kaptam a szemem, miután felkapcsoltam a villanyt. Be volt törve. Ledermedtem. Ez azt jelenti, hogy van valaki a házban. Körülnéztem és amikor megláttam anyáékat a földön feküdve  egy tócsa vérben, felsírtam. Odarohantam hozzájuk, de már késő volt. Nem éltek. Félelem járta át a testem, hiszen gondoltam, hogy ki lehetett aki ezt tette velük. Sikítani szerettem volna, hogy Harry is felébredjen, de hátulról befogták a számat.

  - Nyugalom angyalom, veled nem leszek olyan kegyes, mint amilyen velük voltam. - suttogta.

Ne utáljatok nagyon, ígérem, hogy a következő részben mindent elmagyarázok. Csak legyen türelmetek. :DD