2014. április 13., vasárnap

19.rész - 'Olyan rég tartottalak már így...'

Sziasztok!
Sajnálom a késést! Remélem nem haragszotok rám nagyon miatt, de
a résszel remélhetőleg kiengesztellek titeket. 
 Tudom, hogy még semmi sem tisztult ki, de azt ígértem, hogy míg
Párizsban lesznek ki fog derülni egy két dolog, ami remélem majd tetszeni 
fog, amit majd élvezni fogtok! Nem húzom tovább a szót! Köszönöm a komikat
és az olvasókat! Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------

 Jennifer Hudson 


 

  Teljesen be voltam pánikolva. Nehogy azt higgyétek azért, mert Harry meg akarta nekem mutatni a város - bár az is közrejátszott - teljesen más volt ennek a pániknak az oka. Mint tudjátok minden lánynak problémája akad amikor el kell dönteni, hogy mit fog felvenni, hát most nekem is ezzel gyűlt meg a bajom. Azok a lányok akik világ életükben tettek a kinézetükre azoknak már nincs ilyen problémájuk, ellentétben velem, aki csak most kezd törődni a külsejével és az életével, gondjai akadnak. Szerintem már több, mint egy órája mondtam azt Harry-nek, hogy zuhanyozni megyek. El sem tudom képzelni, hogy mit gondol arról, hogy ilyen hosszú ideje bent vagyok és még mindig nem vagyok kész. Sőt még mindig csak alsónemű van rajtam, ami csak azért baj, mivel még se a sminkem, se a hajam nincs kész. Kezdek teljesen megörülni ettől az érzéstől. Igazából azt sem értem, hogy miért izgulok ennyire. Ááá vagy talán mégis. Nézzük csak! Itt vagyok Párizsban - a szerelem városában - egy olyan fiúval, aki bejön nekem és hát igazából nem tudom, hogy most mi is zajlik közöttünk, de azt hiszem, hogy több, mint barátság a tegnapi csókból illetően. Mivel már pár napja eldöntöttem, hogy élni fogok a ruha is fontos lett. Fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel, igazából azt sem tudom kinek akarok most megfelelni. Magamnak vagy esetleg Harry-nek? Hát szerintem egyértelmű a válasz. Még szép, hogy Harry-nek. Mellé nem való egy olyan szürke kisegér, mint amilyen én voltam, ő sokkal jobbat érdemel ennél és szeretnék olyan lenni akit ő megérdemel.
  A fenébe már! Miért nincs egy normális cuccom sem - igaz, hogy teli van az egész fürdő a ruháimmal mivel volt annyi eszem, hogy behozzam magammal a bőröndöm, de mégsem találok semmit. Oké. Nagy levegő Jen, sikerülni fog. Nézd a jó oldalát még nem szólt, hogy mi a francot csinálsz ennyi ideig. Felcsillant a szemem, amikor megpillantottam egy garbót, amit nagyon szeretek és úgy érzem, hogy ezzel talán még jól is néznék ki. Gyorsan magamra kapom a fekete csőnapdrágom, majd a fehér garbót, aminek az elején szívek és jó néhány idézet található. Még Kat csináltatta nekem valamelyik születésnapomra, ha jól emlékszem - ezért is szeretem ennyire.
  - Jen - hallottam meg Harry aggódó hangját. - Minden rendben van?
  - Persze, mindjárt megyek. - kiáltottam vissza.
  A sminkemmel hamar végeztem, mivel nem vittem túlzásba, csak egy kicsit kiemeltem a szemem, majd a szám egy kis fénnyel. A hajam viszont már nem ment ilyen egyszerűen. Szerencsém van, hogy még vizesen összekötöttem, így nem volt annyira egyenes. Gyors szárítás után a hajszálam végei begöndörödtek, így olyan sok tennivalóm már velük sem akadt.
  - Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott... - lépek ki az ajtón, de amint megpillantom a szavak a torkomon akadnak. Csak egy fekete nadrág volt rajta, így rálátást nyertem a felsőtestére. Igaz már nem egyszer láttam így, de van egy olyan érzésem, hogy sosem fogom ezt megszokni - főképpen nem azt, hogy már az első pillanattól fogva úgy éreztem, hogy én már láttam ezt valamikor. Pedig mindenki tudja, hogy az lehetetlenség. Hiszen mi még sosem találkoztunk. - Am, szóval... - dadogtam össze-vissza. - Kész vagyok. - nyögtem ki végre.
  Ő csak vigyorogva nézett rám, de nem kerülte el a figyelmem, hogy milyen alaposan végigmért a tekintetével. Legalább azt elértem, hogy tetszek neki! - gondoltam magamban. Örülök, hogy sikerült, de annak sokkal jobban örülnék ha felvenne valamit - vagy nem - mert így egy értelmes mondatot sem fogok tudni kinyögni. De ő egy tapodtat sem mozdult, csak bámult. Mint minden lány, ha ilyen helyzetbe kerül én is elvörösödtem. Nem vagyok hozzászokva, hogy így bámulnak, bár megszokhattam volna, hiszen néha Mat is csinált hasonlót, de az más volt, mivel iránta nem vert erősebben a szívem.
  - Harry... - motyogtam. Ha így folytatja ezt, akkor hamarosan elolvadok azoktól a csodálatos szemektől. - Talán van valami rajtam? - próbáltam rávenni legalább, hogy megszólaljon.
  - Nincs rajtad semmi sem. - mosolygott rám. - Én csak - lépett közelebb hozzám, mire a szívem is gyorsabb tempót vett fel - sosem láttam még ilyen szépet.
  Hát a bókokhoz sem vagyok hozzászokva. Ha nem lett volna mellettem az az asztal valószínűleg ott estem volna össze előtte, ami egy kicsit sem lett volna kínos. Amint elém ért, átölelte a derekam és magához húzott.
  Ha azt hittem, hogy eddig vert gyorsan a szívem akkor nagyot tévedtem, mert amint magához ölelt, már a torkomban dobogott, csak reménykedni tudtam benne, hogy ő nem érzi milyen gyorsan ver, de elárulta, hogy tudja, mivel halkan felkuncogott. A vöröslő arcom a mellkasába rejtettem, de ezzel csak azt értem el, hogy tovább fokozódott, mivel a meztelen mellkasába rejtettem az arcom.
  Ahogy a karjaiba tartott eszembe jutott a tegnap este, amikor találkoztunk a reptéren, amikor megcsókolt. Az a pillanat is ehhez hasonló volt, csak most talán kicsit szebb. Magamban már nevettem kínomban. Szebb volt, hiszen még sosem tartott senki sem így a karjai között viszont én kezdtem magam kényelmetlenül érezni, hiszen tegnap óta egyszer sem csókolt meg. Ezt most valami rossz jelnek kellene vegyem? Vagy csak én vagyok paranoiás?
  - Jen... - suttogta a hajamba. A nevem a szájából, teljesen máshogy hangzik mint a többiekéből. Az övéből gyönyörűen cseng, mintha ez lenne a világ legszebb neve, bár mindenki tudja, hogy ez nem így van. - Olyan rég tartottalak már így. - suttogta.
  Tessék? Jól hallottam? Olyan rég tartottalak már így mit akar ez jelenteni? Hiszen még sosem tartott így, soha.
  - Tessék? - kérdeztem.
  - Semmi. - vágta rá azonnal, ami nekem túl furcsa volt.
  - De hiszen azt mondtad, hogy rég tarottá...
  - Felejtsd el. - vág közbe. - Mehetünk?
  Most meg csak így ki akar térni a témából? Még mit nem, előbb szépen elmondja mit akart ez jelenteni.
  - Nem. - bontakoztam ki az öleléséből. - Mi volt ez az előbb? - fontam karba a kezem a mellkasom előtt.
  - Ez csak egy szóbotlás volt, nem kell ezen aggódnod. - sóhajtja. Lehet, hogy ez valaki beveszi, de én biztosan nem fogom elhinni neki.
  - Nekem nem annak tűnt... Szerintem nem véletlen volt. Mi már... - kezdek bele, de megszólal a telefonom, ezzel félbeszakítva minket. Anya hív, most talán ezt megúszta, de nem adom fel ennyivel. - Anya az. - szólalok meg.
  - Rendben lent megvárlak.



Harry Styles



  Tudom, hogy lehet hibát követek el azzal, hogy hallgatok Miá-ra, de igaza van, miért ne lehetnék én is boldog ha megadatik? Lehet, hogy sokat szenvedtem és sok hibát követtem el, de neki sosem ártottam és nem is szerepel a céljaim között ez a fogalom. Az egyetlen személy, akit mindig is szerettem teljes szívemből az ő és ez nem fog változni. Nem tudom, hogy mi lesz most, hogy össze leszünk zárva, de tudom, hogy semmit sem fogok megbánni, bármi is történjen annak meg kell történnie.
  De persze arra nem számítottam, hogy ilyen hamar elszólom magam. Styles neked aztán tényleg van eszed. - hallom magamban Mia szavait amikor tudomást szerez majd róla. Természetesen Jen, sem hülye, így neki is feltűnt, hogy valami nem stimmel, de nem szeretném, hogy bármire is rájöjjön, nem akarom ilyen hamar elveszíteni őt.
  Amikor meghallottam a telefonját csörögni megkönnyebbültem, bár azt sejtem, hogy ennek még itt nincs vége, de most egy kis időre mégis megszabadultam a magyarázkodástól. Amint leértem a hallba, azonnal a telóm után nyúltam és már tárcsáztam is azt a személyt akivel most muszáj volt beszélnem.
  - Tudod te hány óra van, te idióta? - szólt bele mérgesen Mia.
  - Igen tudom, de beszélnünk kell. - sóhajtom. - Minden rendben ott?
  - Mi a francot műveltél már most? - kérdezte gúnyosan. 
  - Azon kívül, hogy tettem egy megjegyzést, amit nem kellett volna megtennem az ég adta világon semmit. - morgom. - Mia, mi a francot csináljak, mi lesz ha megint elszólom magam?
  - Mit mondtál neki? - kérdezi mérgesen.
  - Amikor megöleltem véletlenül kibukott belőlem, hogy már milyen rég tartottam a karjaiba, így. - hadarom.
  - Gratulálok, Styles! - gúnyolódik. - Komolyan csak neked sikerül ilyen hamar bajba keveredni. Mit mondott rá?
  - Meglepődött és mivel nem hülye érzi, hogy valami nincs rendben. Persze én tagadtam, azt mondtam, hogy csak egy szóbotlás volt, de persze ezt se hitte el, csak azért szabadultam meg a faggatózásától, mivel hívták. - morgom. - Mond meg, hogy mit csináljak most.
  - Először is, amint hazajössz jól seggberúglak. - morogta. - Most pedig higgadj végre le, ez még nem a világ vége, ebből még simán kimagyarázod magad. Nehezen fog sikerülni, hiszen makacs, de ha beveted a sármod sikerülni fog. - nevet fel.
  - Ne viccelődj már. - csattanok fel. - Te is tudod, hogy nem tudhatja meg. Nem tudhat róla, még nem míg nem szerzem meg a bizalmát nem tudhatja meg kicsoda ő és mit akarnak tőle, érted?
   - Ha az elkövetkezendő napokban nem szúrod el akkor nem is tudja meg. - vágja rá. - De tudnod kell, hogy ez így nem mehet tovább. Tudnia kell, hogy kicsoda és azt is, hogy mi történt vele. MINDENT! - hangsúlyozta az utolsó szót. - Nem titkolhatod el előle az idők végezetéig, tudod te magad is, hogy nem jó amit csinálsz, ő pedig nem hülye, hogy ne jöjjön majd rá, hogy hazudsz neki.
  - Szerinted, ha olyan egyszerű lenne vele közölni a teljes igazságot nem tettem volna még meg? - kérdem gúnyosan. - Már rég tudná, de egyáltalán nem olyan könnyű beszélni róla, teljesen hülyének nézni, te magad is tudod.
  - Harry! - csattan föl. - Tudnia kell és kész! Ajánlom, hogy még mielőtt hazaérsz tudjon róla vagy én fogom neki elmondani!
  - Ha valakitől tudomást is szerez a múltjáról, az életéről az csakis én leszek! - morgom. - Nem engedem, hogy más mondja el neki!
  - Akor meg keress végre egy alkalmas időpontot és mond el neki! 
  - Elmondom! - vágom rá dühösen. - Fits-el minden rendben? - próbálok lehiggadni.
  - Semmit sem csinált. - sóhajtja. - Minden rendben van, nem kell aggódnod, Daniel-el kordában tartunk mindent, ismerhetnél már!
  - Rendben, tudom, hogy mindent elintézel ha kell, hiszen ismerlek, de tudnod kell, hogy óvatosnak kell lenned, bárki lehet annak a baromnak az embere.
  - Talán elfelejtetted, hogy én mindenkiről tudok, mivel ott voltam, amíg te nem?
  - Nem, nem felejtettem el. - morgom. Hallom, hogy nyillik a lift ajtaja és érzem, hogy ki lép ki rajta pár másodperc múlva. - Mennem kell, majd hívlak, ha van valami akkor tudod a számom.
  - Csak ügyesen Styles! - tette le a telefont.
   Mély lélegzetet vettem, majd megfordultam. Igazam volt, Jen lépett ki a liftből, majd megindult felém.
  - Minden rendben? - kérdezem, mikor elém ér.
  - Igen, de te tartozol nekem egy magyarázattal. - néz a szemembe.
  - Megbeszélhetnénk ezt este? - kérdem. - Most szeretném neked megmutatni a várost. - fogom meg a kezét.
  - Rendben, legyen. - sóhajtja. - Mehetünk akkor?
  - Természetesen, csak egy pillanat. - rántottam vissza és megcsókoltam. Éreztem, ahogy a lábai remegni kezdenek, ahogy a szívverése gyorsulni kezd, pont mint akkor, semmit sem változott. Lassan és gyengéden csókoltam, ő pedig minden egyes pillanatát élvezte. - Most már mehetünk. - mosolyogtam rá, miután elváltlak az ajkaink.

1 megjegyzés: