2015. április 4., szombat

30.rész - Bosszúvágy

Sziasztok!
Sajnálom! Sajnálom! Nem tudom leírni mennyire sajnálom, hogy ilyen rég volt utoljára új rész. Pedig ígértem, hogy lesz. Tényleg terveztem is, de valahogy sosem jött össze, de most eldöntöttem, hogy megírom és végre befejezem a történetet. Még nem döntöttem el pontosan hány rész is van még hátra, de nem a közeljövőben lesz vége, mert olyan ötven rész körülire gondoltam. Remélem, az nektek is megfelel majd. Ezt a blogot már a kezdetektől fogva imádom, de valahogy mindig elhanyagolom, most nem fogom. Megpróbálok minden héten vagy legalább minden második héten hozni nektek egy új részt és bízom benne, hogy sikerülni is fog. Remélem még nyomon fogjátok követni a történetet a hosszú kihagyás ellenére is és kíváncsian fogjátok várni, mi történik majd Jen-nel. Harrynek sikerül megmenteni? Vajon sikerül majd legyőznie Dereket? Mi lesz a történet vége? Happy end, esetleg tragédia? Ha folytatod a történet olvasását, akkor minden kiderül majd! Köszönöm az eddig meglévő olvasókat és bíztatásokat! Jó olvasást!
Véleményeiteket várom!
U.I.: Van egy új Zaynes blogom, amit megtekinthettek ITT. Ha pedig van bármilyen kérdésetek azt feltehetitek nekem az ASK-on, szívesen válaszolok rájuk!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------



Jennifer Hudson


  Mire újból felnyitom fáradt pilláim, egyedül vagyok a helységben. Próbálok visszaemlékezni, hogy mit történt velem, hogy kerültem ide, de bármennyire is erőltetem magam nem sikerül felidéznem, semmit sem. Testem még mindig erősen remeg a hidegtől. Érezem, ahogy minden pillanat elteltével egyre nehezebbnek és nehezebbnek érzem a testem. Ha ez így megy tovább, valószínűleg ez lesz a végem. Ha nem találnak meg, akkor sosem láthatom újra a napvilágot, sosem mondhatom el Harrynek, hogy mennyire szeretem. Harry! Már biztosan észrevette, hogy eltűntem. Hamarosan megtalál és kivisz innen. Megment, ahogy ígérte. Ha bajba kerülök, hogy ott terem és megment engem, mindig ezt mondta. Most nagyobb szükségem van rá, mint bármikor valaha. Nem tudom, hogy mióta tartózkodhatom ezen a nedves és hideg helyen, de azt biztosan sejtem, hogyha még sok időt kell itt eltöltenem, nem lesz jó vége. 
  Ki rabolhatott el, s mi a fenét akarhat tőlem? Milyen hülye kérdés ez, hiszen pontosan tudom, hogy ki tette. Derek. Ő akar engem mindenáron megkaparintani és most sikerült is neki, pedig fogalmam sincs arról, hogyan lehet neki ártani. Harry azt mondta, azért akar megölni, mert csak én tudom, hogyan kell őt elpusztítani. De a pokolba is, fogalmam sincs. Honnan tudhatnám?! Hiszen még azt sem értem, hogy én mire vagyok képes. Jóformán, alig ismerem a történetet, hogy lennék képes őt elpusztítani, ha semmiről sincs fogalmam? 
  Ki kell innen jutnom! Muszáj megtaláljam a kiutat, nem maradhatok itt. A sorsom az én kezemben van, nem hagyhatom, hogy úgy érjen véget az életem, hogy nem mondtam el neki az igazt. El kell neki mondanom, hogy mit érzek iránta. Tudni kell az érzéseimről. Már rég el kellett volna neki mondanom, sosem lett volna szabad az utolsó pillanatra tartogatnom a közlését, mert nem tudhatod, hogy lesz-e még esélyed elmondani az adott személynek az érzéseid. Ha innen már nincs kiutam, akkor sosem tudhatja meg... De erre még csak gondolnom sem szabad. Kijutok, mert ki kell jutnom. Nem végezhet velem, nem engedhetem meg neki, hogy ő nyerjen. Ha van valamilyen erő a hatalmamban, akkor gyorsan rá kell jönnöm, hogy mi lehet az, mert ha újból kinyílik az az ajtó, akkor használnom kell. Nem pusztíthat el, senki sem teheti meg, míg le nem jár az időm és én tudom, hogy még korán sincs vége a Földön töltött időmnek. Mielőtt még távoznék, végeznem kell azzal a személlyel, aki engem akar. Nem engedhetem meg neki, hogy győzzön fölöttem. Meg kell és meg is fogom védeni, a szeretetteimet és a szerelmemet, még akkor is, ha neki nincs szüksége védelemre. Megvédem őket, mert tudom, hogy valahogyan képes vagyok előhozni a bennem rejlő erőt.
  Ülő helyzetbe tornázom magam, majd falnak döntöm a hátam, mit sem törődve az éles fájdalommal, ami a karomba kúszik. Fejem a hideg falnak döntöm, majd behunyom a szemeim és felidézem magam, az elmúlt pár órát, erőt merítve a kitartásomhoz.
  Harry ölelése. Ölelő karjai között, ma, újra biztonságban éreztem magam. Nem érdekel, hogy mi ő. Tudom, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül, de szükségem van rá. Lehet, hogy nem illünk össze, hiszen ő, meg sem tudom számolni, hogy hány éves, de nem érdekel. Ha hibát is követek el, akkor is élvezni fogom, amíg csak tehetem. Amint kiderült az igazság, eltaszítottam magamtól, pedig én akartam annyira megtudni, mégis elküldtem, mikor elmondta. Nem követem el többet azt a hibát. Ha innen kijutok - márpedig kifogok - akkor soha többet nem engedem őt el. Puha ajkait még mindig az enyémen érzem. Tisztán fel tudom idézni, ahogy lágyan csókol, miközben én egyre többre vágyom. Nincs több határ, ha kijutottam, akkor nem fogok semmit sem előre eltervezni, minden úgy fog történni, ahogy a sors szeretné. Nem fogok semminek sem az útjába állni, mert már nem akarok. Csak annyit szeretnék, hogy mellette lehessek, amíg csak szabad és megengedik nekem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz, miután én biztonságban leszek, de bízom benne, hogy nem fog egy szó nélkül lelépni. De sosem lenne rá képes. Láttam a szemében, hogy milyen fájdalmas volt számára, mikor elküldtem, nem menne el búcsú nélkül...
  Mit meg nem adnék, ha már nem ezen a helyen lennék, hanem hozzá tartva. Az sem érdekelne, ha egész úton velem veszekedne, mert ő megmondta nekem, hogy nem lenne szabad magamba felmenjek a szobámba, de legalább itt lenne velem, nem pedig ki tudja milyen messze tőlem. Semmi sem érdekelne, csak a tudat, hogy biztonságban vagyok, mellette. De tudom, hogy nem fogja feladni a kutatásom és meg fog találni, csak adnom kell neki egy kis időt. 
  Gondolataimból a zár kattanása ránt vissza, Ijedten kapom a fejem a világosság irányába. Nem tudom, hogy mire számítsak, de abban biztos vagyok, hogy semmi jóra. Nem azért vagyok ezen a helyen, hogy elbeszélgessenek velem, hanem, hogy megöljenek. 
  - Hát felébredt a mi kis csipkerózsikánk - nevet fel gúnyosan egy mély dörmögő hang. 
  A helységbe hírtelen fény szűrődik, mire egyből kitisztul előttem a látvány és megpillantom a helyet, ahol fogvatartanak. Egy pince, jól gondoltam. Tekintetem lassan az emberre vezetem, mire szemeim nagyra nyílnak. Ez az a pasi, aki anyával beszélgetett a konyhába. Hát persze! Tudnom kellett volna, hogy az új szomszéd nem jó jel és az sem, ahogy engem bámult, de nem törődtem a megérzéseimmel, pedig már megszokhattam volna, hogy bíznom kéne bennük. 
  - Látom felismertél - áll meg előttem. - Mielőtt még azt gondolnád, hogy én raboltalak el, tisztázom, hogy nem így volt. Azt persze nem tagadom, hogy az én kezem is benne volt, de nem én tettem, hanem a társam - húzza gúnyos mosolyra az ajkát. - Nekem anyádnak kellett elterelnem a figyelmét, ami sikerült is, hiszen itt ülsz. 
  Anya! Ugye nem esett bántódása?! Ha miattam történt vele valami, azt nem bocsájtom meg magamnak. Ha ártani akarnak nekem, akkor velem tegyék, ne pedig a szeretteimet bántsák. Nekik semmi közük az egészhez, csakis kizárólag nekem.
  - Miért vagyok itt? - préselem ki magamból a kérdést.
  - Ne csinálj úgy, mintha fogalmad sem lenne róla - rázza meg a fejét. - Pontosan tudod, hogy mit akar tőled Derek, szóval ne játszd itt a hülyét. Ha megtehetnénk, már rég halott lennél, de előtte még azt szeretné, ha elárulná neki valamit, így meg kell várni, míg esélye lesz veled találkozni, ami akár napokba is eltelhet, úgyhogy gondoskodnunk kell rólad, hogy meg ne halj itt nekünk, mert akkor mi is követünk téged és esküszöm, hogy tönkreteszem az életed, ha találkozunk... Nem fogok meghalni, egy hülye emberlány miatt. 
  - Semmit sem fogok mondani Dereknek - köpöm a szavakat - akár most is megölhettek, mert bármit is szeretne megtudni tőlem, magának kell rájönnie, mert én biztosan nem közlök vele semmit sem!
  - Nagy a szád, de kíváncsi vagyok, akkor is ekkora lesz, ha megölünk egy szerettedet? - vonja fel a szemöldökét, mire elsápadok. - Tudod, megvannak a módszereink, hogy beszédre kényszerítsünk téged és hidd el, beszélni fog, különben lesz egy kis meglepetésünk, amit végig kell nézned.
  - Nem árthattok a szeretteimnek, mivel védik őket - vágom hozzá.
  - Tényleg? - nevet fel hangosan. - És akkor mi történik, ha azt mondom, hogy a kis barátaid és az az áruló is a markunkban van? Harry a neve jól tudom?
  Hazudik! Hazudnia kell! Harryt és a többieket nem kaphatták el, biztos vagyok benne, hogy nem mond igazat. De akkor miért nem érzem ezt, ha a szemébe nézek? Miért az az érzésem, hogy minden egyes szava igaz?
  - Ha nem beszélsz, az első személy, akinek végig kell nézned a végleges halálát az a kis szerelmed lesz - kacsint rám, mitől nekem egyből hányingerem támad. - Utána a kis barátaid és végül, pedig a szüleid, bár nem hiszem, hogy odáig eljutnánk, mert szerintem már Harry után beszélnél.
  - Undorító vagy - szöknek szemembe könnyek. - Hazudsz, nem kaphattad el őket... - remeg meg a hangom.
  - Gondolj, amit csak akarsz - vonja meg a vállát - de szerintem jobban járnál, ha beszélnél, mert azt a látványt, amit Harry nyújtana neked, biztos vagyok, hogy még a halál után sem felejtenél el, végig üldözne, amíg bele nem őrülsz teljesen.
  Tekintetem a padlóra szegezem. Nem fogok neki válaszolni, mert valószínűleg, csak meg akar rémiszteni. A szívem már most megszakad, pedig csak Harry kínzásáról beszélt. Mi lenne velem, ha tényleg megtennék? Hogy bírnám ki, szenvedő arcát látva? Mire szemeim kinyitom Frank már az ajtóban áll, még egyszer gúnyosan rám mosolyog, majd kilép rajta. 
  Távozása után szemeimből egyből kibuggyannak a könnyek. Nem akarom, hogy ártsanak a családomnak, barátaimnak. Senkinek sem árthatnak, ha megakadályozhatom azt. De a francba is, mi van akkor, ha nem tudom mi a válasz a kérdésére? Hiszen azt sem tudom, hogy tudnám őt megölni, pedig bennem van, csak fel kellene hoznom, de nem megy. Azt sem tudom, hogy kezdjek neki, de amíg tehetem biztosan ezt fogom próbálni, hogy mire eljön az ideje, sikeresen bosszút álljak mindazért, amit eddig tett az a mocskos állat az életében. Minden egyes meggyilkolt emberért, aki az ő kezei által haltak meg. 

Harry Styles


  Lehet, hogy nem érzi helyesnek a döntését és még kétségei vannak velem kapcsolatban, de érzem, hogy idővel teljesen visszaenged az életébe. Ő is képtelen távol maradni tőlem, ahogy én is tőle. Minden percben érzem a hiányát, amikor nincs mellettem. Még csak öt perce ment be a házba, de már most hiányzik. Tudom, hogy a szülei magyarázatot vártak tőle, hogy miért nem mozdul ki a szobájából, de nem örülök annak, hogy azt mondta, mert szakítottunk. Nem szakítottunk és ha rajtam múlik, akkor ez sosem fog megtörténni. Azt akarom, hogy tényleg a barátnőm legyen, hogy megismerhessem a barátait, hogy randizni vihessem és amint elrendezzük a Derek ügyet, mindezt valóra is fogom váltani. Nem engedem, hogy furcsán érezze magát a közelemben. Lehet, hogy nem vagyok átlagos tini, de képes vagyok neki megadni, amit csak szeretne. Ha normális életre vágyik, akkor én azon leszek, hogy amennyire csak lehetséges olyan életünk legyen. 
  Órámra pillanatok, már több, mint tíz perce bent van. Mi van, ha baja esett én pedig nem megyek utána? A francba is, nem tudnám elviselni, ha bármi történne vele, miközben én a kocsiban ülök. Mia szerint az álmai bármikor valóra válhatnak és biztos vagyok benne, hogy nem egy van, amit nem mondott el nekem. Az is lehet, hogy már megálmodta a mostanit. Idegesen pattanok ki a kocsiból, majd közelítem meg a szobája ablakát. 
  Nyitva van. Sosem hagyja nyitva az ablakot. Egyből rossz érzés fut végig rajtam. Valami baj van, biztos vagyok benne, hogy történt valami, míg én a kocsiban ülve vártam rá. Az sem érdekel ebben a pillanatban, ha valaki meglát. Képességeim használva ugrok fel az ablakába, majd lépek be a szobájába. 
  Egyből megpillantom az ajtajában lévő táskáját. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül hagyta ott, hanem, mert ijedtében elejtette. Mélyen szívom magamba a szoba illatát és egyből sikerül felfedeznem egy ismeretlen illatot. Tudtam! Nem kellett volna egyedül beengednem, hiszen pont én mondtam, hogy nincs biztonságban és mégis engedtem, hogy egymagába jöjjön be, ebbe a rohadt házba. 
  Csikorgó kerekekkel hajtok el a ház elől és indulok hazafelé. Nem tudom, hogy mit teszek, ha valami komoly baja esik miattam. Derek egészen pontosan tudom, hogy a halálát akarja. Ha nem érek oda időben, biztosan megöli. Ugyanúgy veszítem majd el őt is, mint Debby-t. Nem tudnám elviselni, még egy szeretett lány elvesztését. Nem akarom még egyszer ugyanazt átélni, mint akkor. Meg kell őt találnom, utána pedig elpusztítani azt a férget, amit ezt tettem velem és azért, amit egész életében elkövetett. Nem érdekel, ha egy hang azt fogja nekem súgni, hogy nem szabad. Leszarom! Nem érdekel, hogy a térítőm, megölöm. Csak akkor lehet végre nyugodt életem, ha ő halott lesz.
  - Mia, Daniel gyertek ide, azonnal! - kiáltom el magam, amint beérek a házba. 
  Alig pár másodperc múlva megjelennek, mire én idegesen fordulok feléjük.
  - Mi a francnak ordibálsz, nem vagyunk süketek - morogja Mia, halántékát dörzsölve.
  - Rohadtul leszarom! - csattanok rá. - Meg kell őt találnunk! - jelentem ki.
  - Hogy érted ezt? - ráncolja a homlokát Daniel.
  - Úgy, hogy rohadtul elrabolták - mordulok rá. - Míg a kocsiban vártam rá, mivel nem engedte, hogy vele menjek, valaki elvitte a szobájából...
  - Tudod, Harry egy igazi barom vagy - forgatja a szemét Mia. - Nem érdekel, hogy dühös vagy és most képes lennél leszedni a fejem, de végig fogsz hallgatni. Rohadtul nem fogod fel, hogy nem szabad egyedül lennie?! Vadásznak rá, amint tehetik elkapják és elég egy pillanatra magára hagynod őt és már nyoma is veszett. Még nem tudja a képességeit használni, mivel nem ismeri őket, addig nem hagyhatod magára, hányszor mondjam még el neked, te seggfej? - néz dühösen.
  - Felfogtam, a rohadt életbe, felfogtam! Tudom, hogy nem lett volna szabad, de már megtörtént, nem tudok mit tenni ellene, de ki kell szabadítanunk. Veszélyben van. Derek megöli, amint esélye lesz rá. Nem engedhetem, hogy ő is miattam haljon meg. Meg kell őt találnunk - túrok a hajamba.
  - Megtaláljuk - vágja rá Mia. - De ha egyszer meglesz, nem mehet el mellőled, mert a második esélyt Derek biztosan nem szalasztja majd el, hogy megölhesse. 
  Tudom, hogy Mia, csak azt próbálja velem közölni, hogy Jen, akkor sincs biztonságban, ha mi a közelében vagyunk, nemhogy egymagába, de ebben a pillanatban rohadtul felhúz. Megértettem, hogy miattam rabolták el, de a pokolba is bele sem akarok gondolni, hogy mit csinálnak ott vele vagy mi lesz, ha Derek hamarabb odaér, mint mi. Meg kell őt állítanunk és elhoznunk onnan azt a lányt, aki a világot jelenti nekem. 
  - Felismered a szagát, ha megérzed? - kérdi Daniel.
  - Sosem felejtem el, annak a mocsoknak a szagát, amíg csak élek. 
  - Minden bizonnyal valahol a város szélén tartózkodik az elrablója. Biztosan nincs egyedül. Olyan helyet kell keresnünk, ahol most költöztek be vagy teljesen elhagyatott a hely. Mindenképpen kell legyen pincéje. Tisztán emlékszem Derek szavaira, amikor egyszer kihallgattam a beszélgetésüket. 
  - Daniel hozd a géped és kutass fel minden ilyen helyet utána pedig személyesen is átnézzük őket. Meg kell őt találnunk. Nem érdekel, hogy mibe kerül, de ki fogom onnan juttatni.
  - Meg fogjuk találni, csak le kell higgadnod, mert szükséged lesz tiszta gondolkozásra, ha túl szeretnél járni Derek embereinek az agyán. Hidd el, nem hülyék. 
  - Tudom Mia - sóhajtok fel - de őt nem veszíthetem el.
  - Nem is fogod, mert megtaláljuk és kiszabadítjuk, épségben. 

2 megjegyzés:

  1. Szia! :) Mondtam h reggel el fogom olvasni:3 :D Még mindig annyira imádom ezt a blogot, ahogy eddig is:)) Izgalmas, Harry és Jen kapcsolata.. Imádom!:3 Továbbra is írj ilyen jól, és köszönöm h elolvashattam:3 Emberek, visszajelzéseket!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló!
      Be is tartottad a szavad, amit köszönök és a kedves szavakat is! :3 Mindent megteszek, hogy az új részek is ilyen jók legyenek :D
      Pontosan nem tudom, hogy mennyit kell várni az új részre, de többször akarok hozni újat, mivel ez lesz a blog, amit hamarosan befejezek.

      Törlés