2015. május 23., szombat

32.rész - Menekülés

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog. Sajnálom a sok késést, de a suli miatt nem volt időm írni, de mostantól már lazábbak a hetem, így rendszeresen fogom hozni a részeket. A következő jövő héten lesz, utána pedig rendszeresen kéthetente. Már nincs sok hátra a blogból. Második évadot nem tervezek, bár lehet, hogy egy nap meggondolom magam, de egyenlőre biztosan nem lesz, mivel szeretnék a nyáron a könyvemre koncentrálni, így nem lesz sok időm blogokra, így csak párat fogok rendszeresen írni, köztük az Explosions-t biztosan! Köszönöm a bíztatást és az olvasókat! Jó olvasást!
Ölellek Titeket!




Jennifer Hudson


  Ettem, hallgattam rá, mert tudtam, hogy igaza van. Igaz nem tudom, hogy mivel kell szembenéznem majd, de az egyszer biztos, hogy nem lesz egyszerű kiszabadulnom, ha lebukok. Szinte biztos vagyok benne, ha elkapnak a közelembe sem engedik majd Zaynt és nélküle, esélytelen kijutnom innen. Mindig szükség van egy társra, aki segít neked, úgy sokkal egyszerűbb minden. 
  Nem tudom, hogy mi fog történni velem, de bízom benne, ha innen kikerülök, akkor végre minden rendben lesz. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Harry nem fogja hagyni, hogy a városba maradjak, amit egy részben meg is értek, hiszen itt van Derek, aki engem akar majd. Rossz megérzésem van vele kapcsolatban. Biztosan azon lesz, hogy megtaláljon bárhová is megyek, de nem leszek egyedül. A többiek szerint csak én tudom, hogy kell megölni őt, bár nekem fogalmam sincs, hogyan tehetném meg. Nem tudom, hogy hozhatnám elő, de bízom benne, hogy valaki segíteni tud majd nekem ebben a dologban. Le akarom győzni, hogy utána boldogan élhessek, veszélytelenül. Harryvel. Biztonságban akarom tudni a családom, barátaim és ha ez csak úgy megy, hogy megölök valakit állok elébe. Sosem voltam ilyen, de a szeretteid biztonsága érdekében képes vagy akár a csillagokat is lehozni. 
  - Készen állsz? - szólal meg Zayn. - Pár perc és indulnunk kell. Nincs vesztegetni való időnk, egyetlen percre sem állhatsz meg. Amint kijutottál innen, messzire kell utaznod, mert Derek nem fogja feladni, hogy megtaláljon téged. Te pedig nem szállhatsz vele szembe, míg a felszínre nem kerül az erőd. 
  - Erre sosem lehet felkészülni - sóhajtok fel. - De igen, készen állok elhagyni ezt a helyet és újra szabadnak lenni. Tudom, hogy sikerülni fog. Sikerülnie kell - bíztatom magam.
  - Harry nem fogja engedni, hogy elkapjanak, ebben biztos lehetsz. Ismerem és tudom, hogy a szeretteiért bármire képes. El fog innen vinni és minden rendben lesz, meglátod. Időre van szükséged ahhoz, hogy kifejlődj és legyőzhesd Dereket, de a te hatalmaddal biztosan sikerülni fog.
  - Ti mind úgy beszéltek rólam, mintha hatalmas erős lenne a kezemben, de én mégis gyengének érzem magam. Semmit sem értek és abban sem vagyok már biztos, hogy valaha érteni akarom, de egy valamit tudok, hogy le akarom győzni és le is fogom, hogy végre biztonságban legyek. 
  Alig telt el tíz perc, amikor Zayn azt mondta, hogy itt az idő. Mély levegőt vettem, majd követtem őt és az utasításait. Hamar kijutottunk a házból, ami furcsa mód nagyon közel volt Harry otthonához. Útközben rájöttem valamire. Azért választották ezt a helyet, mert Harry sosem keresne a háza közelébe. Okos döntés, de egyben nagy butaság is.
  Ahogy megpillantottam az út másik oldalán lévő kocsit, egyből mosoly kúszott az arcomra. Lehet, hogy nincs erőm, de amint megpillantom őt, a kocsija mellett állni úgy érzem magam, mintha szárnyalnék. Mintha az erő újra képződne bennem és teljesen elárasztana az adrenalin. Lábain szaladásra késztetem és egyből a karjai közé vetem magam. 
  Erősen szorít magához, szeretnék rászólni, hogy fáj a szorítása, de ebben a pillanatban semmi sem érdekel, csak az számít, hogy itt van, hogy engem ölel, hogy újra biztonságban érzem magam a karjai között. 
  - Annyira aggódtam érted - motyogja a hajamba. - Azt hittem, hogy elveszítelek. 
  - Sosem veszítesz el, itt vagyok és itt is leszek veled - nézek a szemébe, majd nyomok egy puszit a szájára. Egyáltalán nem érdekel, hogy mi ő, semmi sem számít, én csak vele akarok lenni, amíg csak élek. Ki akarom használni a maradék idő minden egyes percét. - Szeretlek - suttogom.
  Ajkára hatalmas mosoly szélesedik, amitől én is mosolyogni kezdek. Tudom, hogy még mindig benne volt az érzés, hogy talán elveszít, de mostantól szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy szavaim meggyőzték őt, hogy nem lennék képes távol maradni tőle. Nem lennék képes, mert szeretem. Mert csak ő képes azt az érzést nyújtani nekem, hogy minden a legnagyobb rendben van. Csak mellette érzem magam biztonságban.
  - Tűnjünk el innen - nyitja ki nekem a kocsi ajtaját, majd ül be mellém hátra. Én pedig csak akkor veszem észre, hogy Mia és Daniel is itt van. - Induljunk! - adja ki a parancsot Harry. A tükörben látom, ahogy Daniel rám mosolyog, majd elindítja a kocsit.
  - Remélem tisztában vagy vele, hogy az életünket kockáztassuk miattad - pillant rám Mia. - Ha Derek megtalál, mindegyikünkkel végez majd, hacsak te nem tudsz megvédeni minket.
  - Mia! - szól rá Harry. - Én képes lennék érte meg is halni. Senki sem kényszerített rá, hogy segíts nekem, te magad akartad, szóval ne őt hibáztasd.
  - Hát persze, hogy segítek, mivel a barátom vagy és tudom, hogy egyedül sosem lennél képes megvédeni őt. A te segged miatt vagyok itt nem pedig az övéért.
  - Köszönöm - motyogom Harry mellkasába. - Köszönöm, hogy megmentettél, hogy megmentettetek. Mindent köszönök!
  - Semmit sem kell megköszönnöd - nyom egy csókot a homlokomra Harry. - Tudhatnád, hogy bármire képes vagyok érted. Nem számít, hogy mibe kerül. Nem számít, hogy meghalhatok, ha tudom, hogy te biztonságban vagy.
  - Én erre nem vagyok kíváncsi - morogja elől Mia.
  - Ne légy már ilyen kőszívű - szólal meg Daniel. - Tudod erről szól a szerelem - közli vele.
  - Pont ezért nem akarok én szerelmes lenni - vágja rá mogorván.
  - Már voltál szerelmes és ezt te is tudod. Te is pontosan így viselkedtél, szóval egy rossz szavad sem lehet miattuk.
  Nem törődtem velük. Semmi sem tudta elrontani a kedvem, mert itt volt mellettem ő és a karjaimban tartott. Igaz még volt miért aggódnom, de Harry megnyugtatott, hogy minden elintézett. Nem tudom mit mondhatott a szüleimnek, de tudom, hogy képes uralkodni fölöttük, így bíztam benne, hogy minden rendben lesz. 
  Út közben elaludtam és mikor felébredtem, már egy repülőn ültem, Harry karjaiban. Egy ásítás után erőt vettem magamon, majd megkérdezted.
  - Hová megyünk? - kérdem felpillantva rá. 
  - Londonba - adja meg a választ. - Van ott néhány barátom, aki segíteni fog neked abban, hogy kibontakozz, hogy legyőzhessük Dereket. Nem lesz egyszerű és lehet kellemetlen érzéseket kelt majd benned, de nem szabad feladnod, mert csak neked sikerülhet.
  - Meddig maradunk ott? 
  - Amíg meg nem talál minket és le nem győzzük - jelenti ki. - Ne aggódj, mindenki biztonságban van. Nem fogja bántani a családodat, mert téged akar és tudja, hogy velem vagy, így utánam fog nyomozni. De én meg tudom magam védeni. Legyőzni nem tudom, de ha rólad van szó ő sem képes legyőzni engem. 
  - Nem akarom, hogy bajod essen - suttogom. - Tudod, ezt a pár napot miattad bírtam ki. Igaz a vége felé szerettem volna feladni, de nem tettem, mert Zayn segített megszökni.
  A neve kiejtésére Harry arcán harag szalad végig. Nem tudom, hogy mi lehetett közöttük, de egyben biztos vagyok, hogy Harry még mindig nagyon haragszik rá.
  - Nem tudom, hogy mi történhetett közöttetek, de nélküle nem lehetnék itt - simítok végig az arcán. - Lehet, hogy régen olyat tett, amit nem kellett volna, de most ő mentett meg. Ő segített nekem kijutni. Értem kockáztatta az életét.
  - Nem érdekel, hogy mit tett - rázza meg a fejét. - Most segített és ezért hálás is vagyok neki, de a múltban, amikor szükségem volt rá, nem állt ki mellettem és ezt nem tudom neki elfelejteni. De ne beszéljünk róla - sóhajt fel. - Mit tettek veled?
  - Nem akarok róla beszélni - motyogom, a kezeimre vezetve a tekintetem. - El akarom felejteni, kérlek ne kényszeríts rá, hogy felidézzem, mert nem akarom. Nem számít, hogy mit tettek, csak az számít, hogy itt vagyok veled és itt is maradok, amíg csak tehetem. Életem végéig.
  - Sok mindenről kell majd beszélnünk - suttogja. - Például a képességeidről és arról, hogy mi is történik veled, de a fiúk, akikhez megyünk majd segítenek benne, mert ők ezt sokkal jobban tudják. 
  - Szerinted tényleg akkor hatalom van a markamban, hogy le tudjam őt győzni?
  - Attól sokkal nagyobb - mosolyog rám. - Bármire képes vagy. Éppen ezért nem vagytok sokan a Földön. Mindent képesek vagytok elpusztítani, sokkal veszélyesebb vagy, mint Derek, de tudom, hogy neked sikerülni fog megtanulni irányítani az erőd, mind azon leszünk, hogy segítsünk neked benne és meglátod, hogy menni is fog. Képes vagyok mindent elpusztítani? Ezt, hogy értheti. Miért van olyan érzésem, hogy valami boszorkány vagyok, aki, ha nem uralja a benne lakozó erőt, akkor mindennel végezhet?! Eddig sosem hittem volna benne, de most, hogy már tudom léteznek természetfeletti lények ezen sem lepődnék meg. Már nem hiszem, hogy történhetne bármi is velem, ami meglephetne. 
  - Zayn azt mondta, hogy képes vagyok meglátni, ha valaki hazudik, ez igaz? - kérdek rá.
  - Igen, legtöbbünkre igaz ez az állítás. Nagyon sokra vagy képes és ígérem, hogy mindent el is fogunk neked mondani, csak adj még egy kis időt, hogy megérkezzünk és miután kipihented magad, akkor mindezt megbeszéljük.
  - Rendben - egyezek bele. - Tudod, amikor a szemedbe néztem, miközben hozzám beszéltél egyszer sem fedeztem fel, hogy hazudnál nekem - teszem hozzá mosolyogva.
  - Mert sosem hazudtam neked, képtelen lennék rá. Voltak napok, hogy titkoltam előled valamit, de hazudni nem hazudtam - kulcsolja össze ujjainkat.
  - Akkor, ha most felteszek neked egy kérdést, az igazat fogod mondani? - kérdek rá, mire ő bólintok. - Mennyire vagyunk nagy veszélyben?
  Behunyja a szemét, majd mély levegőt vesz, innen persze én már egyből rájövök a válaszra, de az ő szájából akarom ezt hallani.
  - Derek nagyon erős és ha megtudja, hogy te eltűntél, akkor mindent el fog követni, hogy téged és mindent társad, aki segített neked a szökésbe megölje. Nagy veszélybe vagyunk, de én tudom, hogy sikerülni fog legyőzni őt. Ő sem halhatatlan, de csak te tudod, hogy lehet megölni és tudom, hogy mindent elkövetsz, hogy ezt meg is tedd - néz végig a szemembe.

***

  Fáradtan szállok le a gépről, amint Londonba érünk. A repülőn kaptam tiszta ruhát, amit Mia csomagolt nekem és kicsit meg is mosakodtam. Harryvel kéz a kézben haladunk a többiek mögött. Órák teltek el mióta megszöktem, amire már biztosan rájöttek. Szerencsére még van egy kis időnk, mielőtt kiderítenék hol is tartózkodunk, így ezért még nem kell aggódnunk. 
  - Akikhez most megyünk is Derek emberei? - kérdem.
  - Nem - szólal meg Daniel. - Ők a mi barátaink, akikkel évekkel ezelőtt találkoztunk, akik sok mindent tudnak a más világról és fel tudnak minket készíteni a harcra úgy, hogy győztesen jussunk ki belőle.
  - Kik ezek az emberek?
  - Édesem, már rájöhettél volna, hogy nekünk nincsenek ember barátaink. Ők is természetfeletti lények. Néhányuk alakváltó és van egy közülük, aki képes megállítani az időt - nevet fel Mia. - Ha megismered őket, szinte biztos vagyok, hogy képtelen lesznek téged elengedni. Bírni fognak, bár fogalmam sincs, hogy mit lehet benned bírni.
  - Mia, oké, hogy érzelemmentes vagy, de ne légy ennyire seggfej, jó? - morogja Harry.
  - Bocs, hogy én nem kezelem olyan jól, ha valakit elveszítek - vágja rá a lány.
  - Semmi baj - szorítom meg Harry kezét.
  Lehet, hogy nem esnek jól Mia szavai, de már hozzászoktam, nem veszem magamra őket. Képes vagyok elengedni a fülem mögött őket. Most csak arra tudok gondolni, hogy hamarosan megérkezünk és elkezdhetjük a felkészülést a harcra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése