2014. március 15., szombat

15.rész - Változás.

Sziasztok!
Sajnálom a késést, de csak most sikerült megírnom a 
következő részt, ami remélem tetszeni fog nektek! Szeretném veletek
megosztani, hogy miért nem volt a héten rész és csak remélni tudom,
hogy nem haragszotok meg majd. Az írás mellett imádok olvasni is,
és azt mostanság elhanyagoltam így belekezdtem újból és amikor találtok
egy jó könyvet képtelenek vagytok leállni, velem is így van, de most
megpróbálom majd úgy beosztani az időm, hogy mindkettő menjen egyszerre.
Remélem veletek minden oké és örültök, hogy visszatértem!
Köszönöm a komikat, díjakat, amiket sajnos nincs időm kitenni, de
nagyon köszönöm őket és természetesen a feliratkozónak is nagyon
köszönök mindent!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------


Jennifer Hudson


  Nem akartam egyedül bemenni, de rá kellett, hogy jöjjek nincs más választásom. Harry nem lehet mindig mellettem és védhet meg engem, pedig szeretném. Mi a fenét beszélsz Jennifer? Teljesen elment az eszem, amióta ismerem őt. Ebben a pár napban minden megváltozott. Tudom, hogy félnem kellene és félek is, de amikor ő mellettem van, úgy érzem, hogy sehol máshol nem vagyok nagyobb biztonságban, mint mellette. Ha meglátom a mosolyát, engem is mosolyra késztet. Érzem, hogy nem helyes, ami történik, hiszen csak azért találkoztunk, mert én veszélyben vagyok, de mi van ha a veszély miatt, lehetek majd boldog? Mi van, ha a veszéllyel a boldogság is csatlakozik? Tudom, hogy mekkora marhaság, amire gondolok, de úgy érzem, hogy nem véletlen, hogy ő az aki megvéd engem, hogy talán a sors akarta azt, hogy mi találkozzunk. Túl sok romantikus filmet nézel Jennifer! - szólal meg a belső énem. Ez is igaz. Halálosan odavagyok a romantikus filmekért és lehet, hogy ez kihat a gondolkozásomra is, de mi van, ha nem így van? Mi van akkor ha igazam van és ez az egész nem véletlen? Alig ismerem egy hete, de már teljesen megváltoztam mellette, pedig semmilyen kapcsolat nincs közöttünk, azon kívül, hogy vonzódom hozzá, de szerintem ez fordítva is így van. Igaz, ő nem szeretne közel kerülni hozzám, mivel akkor veszélybe lennék, szerinte. De, ha én szeretnék mellette veszélybe lenni, akkor mi lenne? Most még ez az öt napos párizsi út is előttünk van, ahol ki tudja mi fog történni?! Szeretnék végre élni! Ki tudja meddig tehetem még meg, de amennyi időm van úgy fogom élni az életem, hogyha egyszer majd befejeződik vagy tudom, hogy a végéhez közeledik akkor ne érezzem azt, hogy nem éltem!
  Tegnap elhatároztam, hogy megváltozok külsőleg is és úgy döntöttem, hogy már ma egy kicsit más leszek. Nem számít, hogy mennyire félek a mai naptól, magamba fogom folyatni és úgy tenni, mintha az ég adta világon semmi bajom se lenne, pedig tudjuk, hogy ez nem így van. Hülyeség vagy sem, de az embernek akár egy óra is elég, hogy teljesen megváltozzon, nekem is az volt. Bár az énünk, amit eddig a miénk volt, mindig is velünk lesz és ha összetörsz vissza is jöhet, de én szeretném, hogy ez ne legyen így. Még egy évem van a gimibe, ami azt jelenti, hogy miután kikerültem nem úgy fogom élni az életem, ahogy eddig terveztem - feltételezve, ha még élni fogok - hanem egy teljesen más életet élek majd. Nem megyek egyetemre, nem akarok majd én lenni a tökéletes lány, akinek minden sikerül. Spontán akarok lenni. Semmit sem fogok eltervezni, minden úgy lesz ahogy annak lennie kell. Utazni akarok és mindent kipróbálni. Az a szelíd és visszahúzódott lány, aki eddig a percig voltam, most teljesen megváltozik és elengedi magát. Hiszen melyik az a tini, aki órák hosszat tölt egy könyv előtt, hogy első tanuló legyen? Nem sokan vannak, eddig a percig én is közéjük tartoztam, de ezen változtatni fogok. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy semmit sem fogok tanulni, csak azt, hogy nem fogok arra törekedni, hogy megelőzzem Andrew-t, aki az osztály második tanulója...
  El sem hiszem, hogy tényleg képes leszek erre, hogy tényleg képes leszek ennyire más lenni, de megpróbálom. Meg kell próbáljam! A konyhába érve tátva marad a szám. Harry mondta, hogy csinált nekem reggelit, de azért erre nem számítottam. Az asztalon egy tálca volt, amin minden volt. Egy hatalmas pohár narancslé, a közepén pedig palacsinta, csokisziruppal leöntve és a közepére pedig egy eper téve. Ha bárki ránézne, biztosan azt mondaná, hogy ezt a fiúja készítette a barátnőjének, de mindketten tudjuk, hogy ez nem így van, hogy csak megjátsszuk...
  A szekrényem előtt állva, próbálom kiválasztani a megfelelő ruhát, ami nem olyan mint amibe eddig jártam, ami egy kicsit szexibb. Egy fekete toppnál döntök és egy rövidnadrágnál. Még egyiket sem hordtam, miért is? Azért mert a topp túlságosan ki van vágva, a nadrág pedig túl rövid, én pedig nem szerettem volna, hogy mindenki engem bámuljon, de most... most már szeretném, azt hiszem. Nem érzem, magam kényelmesen benne, a nadrágot szeretném lejjebb húzni, a toppot pedig feljebb, de biztos vagyok benne, hogy meg fogom szokni. A lábamra felhúzóm a fekete Converse cipőmet, majd a fürdőbe megyek, hogy rendbe szedjem magam. A hajam a fejem tetejére tűzöm, amíg elkészítem a sminkem. Kihúzóm a szemem, majd felteszek egy kis szempillaspirált, már sokkal jobban nézek ki, csak a számról hiányzik egy kis csillogás, amin hamar változtatok. A hajam kieresztem és megfésülöm, majd egy kicsit összeborzolom, hogy ne legyen annyira lelapulva. Visszamegyek a szobámba, majd újra megnézem magam a tükörbe. Nem sok minden változott meg rajtam, de úgy érzem, hogy ez már haladás. Mosolyogva nyúlok a táskámért, majd a kezemben a telefonommal indulok ki a szobámból, le a lépcsőn aztán pedig a házból.
  Amint kiérek a házból, már nem érzem magam akkora biztonságban, mint eddig. Eszembe jut, hogy ma is van Fits-el órám. Fogalmam sincs, hogy fogom túlélni, de megpróbálom és Harry sosem hagyná, hogy bajom essen. Ahogy egyre jobban közeledek a suli felé, a pánik is egyre nagyobb lesz bennem. Lehet, hogy kívülről nem látszik annyira rajtam, de akik ismernek engem régóta, mint Kat és Mat, biztos vagyok benne, hogy fel fog nekik tűnni, hogy valami nincs velem rendben, csak reménykedni tudok benne, hogy nem kérdeznem, majd rá. Amint befordulok a sarkon észreveszem a kapuban álldogáló barátaimat, akik rám várnak. Tegnap mindkettőjüknek írtam, hogy már jól vagyok, de tuti, hogy ma megkapom a magamét, hogy csak úgy leléptem egy szó nélkül.
  - Jennifer Hudson! - kiált rám Kat. - Még egyszer ne merj ilyet csinálni! A frászt hoztad ránk! - ölel magához. - Attól még, hogy dobtál nekünk egy SMS-t, hogy jól vagyok mi még nem nyugodtunk meg!
  - Sajnálom. - nézek rájuk bocsánatkérően, mire mindkettőjük tekintete meglágyul. - Nem akartalak titeket megijeszteni, csak nem voltam jól.
  - Ha megígéred, hogy többet nem lépsz le egy szó nélkül, akkor megbocsájtunk neked. - mosolyog Mat.
  - Soha többé. - teszem a szívemre, kezem. - Megbocsájtottok? - egymásra néztek, majd vigyorogva  felém fordultak és én már rögtön tudtam, hogy ez mit jelent.
  Nevetve indultunk meg az iskola felé. Én pedig azon kezdtem gondolkoztam, hogy most vagy nem vették észre, hogy valami nincs velem rendben vagy csak nem akartak rákérdezni. Remélem inkább az első, nem akarom, hogy aggódjanak értem. Már az is elég volt, hogy az elmúlt három hónapban jelen voltak a pánikrohamaimon. Ahogy elhaladtunk az egyik osztály előtt, megdermesztett egy hang.
  - Persze, mindenképpen beszélni fogok vele Miss.Wall. - hallom meg Fits hangát, a közelemből. Próbálok tovább menni, mintha semmit sem vettem volna észre, de amikor kiejti a nevem, a szívem gyorsabban kezd verni. - Jennifer beszélhetnénk. - félve fordulok felé,  majd egy aprót bólintok. Nem akarok vele beszélni, semmit sem akarok ami vele kapcsolatos, de tudom, hogy nem tudnám magam kimagyarázni, hogy miért nem akarom... A barátaim felé fordulok, majd bátorítóan rám mosolyognak.
  - Megvárunk a szekrényeknél. - mosoly Kat. Bólintok, majd nézem a távolodó alakjukat. Mély levegőt veszek és megfordulok. Nem fog bántani... nem fog bántani.. nem fog bántani. - ismételgetem magamba. Ennyi ember előtt, nem fog bántani! - bíztatom tovább magam.
  - Minden rendben? - kérdezi aggódóan. - Tegnap csak úgy kirohantál, majd vissza se jöttél. - fejben összeszedem magam, nem fogom neki hagyni, hogy bármiből is rájöjjön, hogy tudok mindent.
  - Csak nem éreztem magam jól. - motyogom. - Hazamentem. Bocsánat, hogy nem szóltam... már sokkal jobban vagyok.
  - Örülök, hogy jobban vagy. - mosolyog rám halványan. Remélem, hogy nem fogok előtte összeesni, mert már megint kezd fájni a fejem és szerintem, nem olyan hülye, hogy ne jöjjön rá...
  - Köszönöm, hogy áthozta nekem a jegyeket. - szólalok meg. Magamtól biztosan nem tettem volna meg, de anya miatt muszáj, megígértette velem, hogy megköszönöm Fits-nek.
  - Igazán nincs mit. Személyesen is szerettem volna gratulálni neked, csak elrohantál. - néz rám. - Gratulálok, nem sok diákunknak sikerül elérnie az első helyet.
  - Köszönöm. - habogom. - De most mennem kell. - próbálok tőle valahogy megszabadulni. Bólint, én pedig megfordulok és elrohanok, nem érdekel, hogy parasztnak fog tartani vagy sem, de minnél messzebb akarok tőle kerülni.
  A többiek biztosan nem értik, hogy hová tűntem, de muszáj volt megnyugodnom, mielőtt találkozom velük így először a fürdőbe mentem. Behunytam a szemem, majd mély levegőket vettem, egészen addig amíg nem éreztem, hogy lelassul a szívverésem. Megnéztem magam a tükörben és nem kicsit örültem annak, hogy kívülről nem is látszik annyira, hogy valami nincs rendben, mint ahogy belülről.
  Elindultam a szekrények felé, de még mielőtt még felmentem volna az emeletre a telóm rezegni kezdett. Megnyitottam az üzenetet: "Minden rendben van? Hamarosan ott lesz Daniel és vigyázni fog rád. - H."  Miért Daniel jön? És Harry, honnan a fenéből tudja pontosan, hogy mikor nem vagyok rendben vagy ez csak puszta véletlen? Gyorsan bepötyögtem a választ. "Persze, jól vagyok, csak hát te is tudod... Miért nem te vigyázol rám? Valami gond van? - J." Nem izgat, ha félreérti az üzenetet, szerintem már rájött, hogy vonzódom hozzá. Sokkal nagyobb biztonságban érezném magam vele, mint Daniel-el vagy Miá-val, még akkor is, ha tudom, hogy ők is képesek engem megvédeni. Jött a válasz: "Ennyire élvezed a társaságom, hogy egy percet se bírsz ki nélkülem? Nincs semmi gond, Jen. Csak van egy kis dolgom, amit el kell intéznem, de hamarosan találkozunk és akkor már nem szabadulsz meg tőlem egyhamar. - H" Éreztem, hogy az arcomat ellepi a pír, de próbáltam elrejteni. Mivel nem tudtam, hogy mit válaszolhatnák rá, így a telefont a zsebembe csúsztattam és tovább folytattam az utam. A barátaim a szekrényem előtt álltak és folyamatosan azt figyelték, hogy jövök-e már. Amikor észrevettek, láttam Kat-en, hogy összeráncolt homlokkal néz engem, amit először nem értettem, hogy miért teszi, de utána leesett. Reggel gondolom nem vette észre, hogy máshogy nézek ki és csak most látta.
  - Új stílus? - vigyorog rám, mikor odaérek.
  - Gondoltam, hogy egy kicsit változtatom rajta. - vonom meg a vállam. - Talán baj?
  - Egyáltalán nem. - mosolyog elismerően. - De akkor szépen elmegyünk vásárolni valamelyik nap.
  - Rendben. - nézek a szemébe.

***

  El sem hiszem, hogy túléltem végre Fits óráját, ami az természetesen az utolsó óra kellett legyen. Végig kellett izguljam az egész napot, de amikor a fára pillantottam és ott megláttam Daniel-t egy kicsit megnyugodtam, meg ezen természetesen Harry üzenetei is segítettek, amiknek a felére nem válaszoltam mivel zavarba hozott és nem tudtam, hogy mit válaszolhatnék rájuk. Biztos voltam benne, hogy jókat nevet rajtam és maga előtt látja az arcom a perverz SMS-t olvasva... 
  Kat el akart ma vinni vásárolni, de amikor közöltem vele, hogy már dolgom van akkor vigyorogni kezdett és megkérdezett, hogy miféle programom van. Amint megtudta, hogy a programomnak Harry-hez is köze volt, már nem érdekelte őt a vásárlás se semmi inkább azzal volt elfoglalva, hogy végre bepasiztam. Ha az agyamra hallgatok akkor vitába szállok vele, hogy Harry nem a pasim, de tudom, hogy semmi értelme se lett volna, hiszen őt nem leeht meggyőzni semmiről sem.
  - Mikor ismerhetem meg végre a szőke hercegedet? - vigyorog rám. Már csak ketten maradtunk, mivel Mat-nek dolga akadt, amiről nekünk nem akart beszámolni. 
  - Kat - sóhajtom - ő nem az én... - kezdek bele, de valaki félbe szakít, mivel átkarolja a derekam. Az érintéséből és szagából egyből tudom kiről van szó.
  - Kit kell bemutatni Kat-nek? - suttogja mély hangján.  Átjár a borzongás, amit most jó értelemben értek. Már ha csak a közelembe van, megnyugszom... A kezére nézek ami a hasamon pihen, szeretném rátenni az enyémeket, de félek... Félek attól, ami történhet...
  - Látod a sors is azt akarja, hogy megismerjem. - nyújtja rám a nyelvét. - Téged. - néz rá, a hátam mögé. Harry elenged, majd mellém lép, bennem pedig abban a pillanatban megszűnik az a meleg érzés, amint elveszi a kezét rólam.
  - Harry vagyok. - nyújtja a kezét, biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezi a helyzetet. - Jen barátja. - most annyira szeretném felpofozni, hogy az nem igaz, de nem tehetek semmit, mivel úgy tudják, hogy tényleg a barátom.
  - Kat, Jen legjobb barátnője. - mosolyog rá. - Ne okozz neki fájdalmat vagy velem gyűlik meg a bajod! - teszi hozzá kedvesen, én pedig kezdem egyre kínosabban érezni magam.
  - Kat! - szólok rá, miután végre összeszedtem magam, Harry csak nevet mellettem, de tudom, hogy még semmit sem élvezett ennél jobban életében.
  - Nem áll szándékomban bántani. - jegyzi meg.
  - Ajánlom is! - mondja komolyan. - De nekem most mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk Harry, később látlak. - néz rám majd elindul.
  - Beszélnünk kell az utazásról. - szólal meg Harry, de nem eléggé halkan mivel Kat egy pillanatra megállt, majd tovább haladt, ami azt jelenti, hogy magyarázatot fog követelni. De ennél most sokkal jobban érdekel, hogy mit szeretne beszélni Harry az utazásról.

2 megjegyzés:

  1. Evelyne!:D
    Jujujuj! Izgalmas, izgalmas és Harry...Harry csak hab a tortán, meg persze a perverz SMS-k.:D Párizs, hmm.:"D Várom a folytatást,
    Rose King

    VálaszTörlés
  2. Most találtam meg a blogod és nem tudtam abba hagyni. Annyira izgalmas meg ilyen történettel még nem is találkoztam és megfogott. Szóval.....Ügyes vagy nagyon. Várom a folytatást.
    Skys :D

    VálaszTörlés