Sziasztok!
Meghoztam az új részt, remélem örültök neki!
Előre is szeretnék bocsánatot kérni, ha a francia beszélgetés nem jó
benne, de én nem tudok franciául, így a google fordítót használtam,
ami tudjuk, hogy mennyire 'tökéletes'. Remélem már vártátok ezeket a részeket,
mert én már nagyon vártam, hogy írhassam őket.
Sok minden ki fog bennük derülni, ami néha jó, néha pedig rosszul sülhet el,
de ez majd kiderül. Köszönöm a komikat, díjakat és a rendszeres olvasókat is!
Jó olvasást!
Ölellek Tieteket!
-------------------------------------------------------------------------
.gif)
Jennifer Hudson
Párizs! Már csak egyetlen egy problémám akadt, ami nem mást, mint az, hogy nem tudok franciául. Igen tudom, hogy nagy butaság volt így eljönnöm, de megérte. Hiszen Harry-vel lehetek kettesben, a másik pedig a csodás látvány, amit nyújtani fog nekem ez a város. Az egyetlen dolog, ami furcsa lesz az az időjárás, ugyanis itt nincs olyan halálosan meleg, mint otthon. Kicsit összehúztam magamon a dzsekim, de a reszketésem abban a pillanatban eltűnt, amint megéreztem Harry meleg kezét az enyémen. Hírtelen történt minden. Igazából még azt sem igazán fogtam fel, hogy megcsókolt és, hogy ő is érez irántam valamit, nem azt, hogy a szerelem városába vagyok vele öt napig.
Itt már lassan hajnalodott, ám otthon még csak most lesz este így nem csoda, hogy az időeltolódás miatt álmos vagyok.
- Mehetünk? - kérdezte Harry.
- Persze. - alig fejezem be a mondatom és már egy hatalmas ásításba kezdek bele.
- Ennyire untattalak a repülőn Jen, hogy mindjárt elalszol? - kérdezi morcosan.
- Harry - boxolok a vállába, játékosan - nem untattál, csak tudod álmos vagyok. - motyogom.
- Akkor gyere, te kis álomszuszi és keressük meg a szállodánk. - nevet fel.
Elindulunk a csomagjainkért, miközben Harry olyan közel tartott magához, amilyen közel csak lehet. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt azért csinálja, mert veszélyt érez vagy csak azért, mert tetszik neki mikor teljesen összezavar. Szerettem közel lenni hozzá, de azért veszélyben nem nagyon így inkább a másodikra tippeltem.
- Mond, hogy te tudsz franciául. - szólaltam meg hírtelen, amint kiléptünk a szabadba a csomagjainkkal a kezünkbe. Előttünk sárga taxik sokasága állt, így nem nagyon kellett válogatnunk.
- Miért, te nem? - néz rám. Megrázom a fejem. - Hát akkor bajban vagyunk, mert én sem. - az utolsó reményem is elszállt, hogy valaha is ágyba jutunk, amikor azt mondta, hogy nem tud franciául.
- Ez egyszerűen csodás. - morgom. - Két idegen Franciaországban, akik még a nyelvet sem beszélik.
- Nyugi már baby. - húz a taxi felé Harry. - Valahogy majd csak megoldjuk a gondunkat. - suttogja a fülembe.
A gondok megoldása egyre nehezebbé vált, amikor kiderült, hogy még a taxis sem tud angolul. Nagy nehezen valahogy kinyögtem a címet, amin Harry természetesen jót szórakozott. Tudom, hogy nem kellett volna hagynom, de túl fáradt voltam, hogy vitába szálljak vele. Harry vállára hajtottam a fejem, és próbáltam nem elaludni, ami elég nehezen sikerült, mivel ő végig a hasam simogatta, ami még inkább az álomvilágba késztetett.
- Arrivé. - szólal meg a taxis. Nem igazán értettem, hogy mit is mondott, de gondolom azt, hogy megérkeztünk mivel megállt. Harry kifizette, majd kiszálltunk a csomagjainkkal együtt.
- Add ide a bőröndöd Jen. - mosolyog rám, én pedig csak bólintok és átnyújtom neki. Még ellenkezni sincs erőm. Megfogja a kezem, majd a szálloda ajtaja felé kezd húzni.
Amint belépünk egy elragadtató látvány tárul elém. Hófehér falak, amin gyönyörű festmények voltak felakasztva, aranykerettel vagyis abban nem vagyok biztos, hogy aranyból is voltak, de a színűk olyan volt. A lábunk alatt márványpadló, komolyan mondom, teljesen olyan érzésem volt, mintha egy luxusszállodába lennénk, ami valószínűleg igaz is volt, bár nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy ilyen szállodába szállunk meg a nyereményem miatt. Túl dárga volt ez ahhoz, de már nincs mit csináljak. Igazából nem is volt olyan nagy az előcsarnok, de látszott, hogy ide nem minden ember jut be. A falak mentén üvegasztalok és kényelmes fotelek sorakoztak - legszívesebben fogtam volna magam és elalszok bennük, mivel az az érzésem, hogy nem jutunk majd olyan hamar szobához, mint ahogy szeretnénk. Balra fordítottam a fejem, ahol abban a pillanatban megláttam, a márványból kirakott pultot, ami mellett egy kedvesnek tűnő hölgy állt. Harry elindult felé és mivel fogta a kezem én is vele mentem.
- Bonjour! - köszön kedvesen. Ennyit még én is értettem, de utána már teljesen kínaiul volt, amit mondott. - Que puis-je faire? (miben segíthetek) - félve néztem Harry-re, de ő csak vigyorgott. Fogalmam sincs, hogy mi lehet olyan vicces ebben a helyzetben, de van egy olyan érzésem, hogy jobb, hogy nem is tudom.
- Bonjour! - szólal meg Harry, mire én döbbenten nézek rá. Tud franciául? De akkor miért mondta azt, hogy nem? Ő csak folytatta a beszélgetést, miközben én képtelen voltam levenni róla a szemem, neki még a francia is csodásan állt. - Une chambre est réservée comme Jennifer Hudson. (egy szoba van lefoglalva, Jennifer Hudson néven)
- J'ai besoin d'un moment. (egy pillanatot kérek) - furán váltogattam a tekintetem közöttük mivel fogalmam sem volt, hogy miről hablatyolnak, pedig szerettem volna tudni. Csak egy-egy szót értettem, de abból sajnos nem állt össze a mondat. - Oui, je l'ai trouvé, chambre 137. (igen, megtaláltam, 137-es szoba.) - mosolyog ránk a nő.
- Merci. - veszi el tőle a kártyát Harry.
- Monsieur, il est tout naturel. (uram ez csak természetes) - biccent.
Harry megfordul, én pedig még mindig döbbenten állok a pultnál. Elköszönök a nőtől, majd utána megyek. Amint megállunk a lift előtt azonnal megkérdezem, amit már annyira szerettem volna.
- Miért mondtad azt, hogy nem tudsz franciául? - vonom fel a szemöldököm.
- Mert nem is. - vigyorog rám, amint bezárult az ajtó. - Csak kíváncsi voltam a reakciódra. - simít végig az arcomon.
- Annyira szemét vagy. - lököm el a kezét. - Ugye tudod, hogy én azt hittem, hogy sosem fogok végre ágyhoz jutni, mivel egyikünk sem beszél franciául?
- Szerintem meg, pontosan tudtad, hogy én azt sosem hagynám. - vigyorog. - Öt napig egy ágyban fogunk aludni, szerinted én ezt valaha is kihagynám?
- Van egy olyan érzésem, hogy nem. - nevetek fel, majd ásítok egy hatalmasat. - De ne légy perverz. - szólalok meg, amint az agyam feldolgozta a hallottakat.
- Sosem.
A lift a 12. emeleten állt meg, mi pedig fáradtan léptünk ki belőle. Én pedig semmi másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy egy hatalmas puha ágyban alszom. Nem is lenne muszáj puhának lenni-e csak ágynak, annyira álmos vagyok, hogy bárhol elaludnák. Amint Harry lehúzza a kártyát megkönnyebbülök, mivel arra gondolok, hogy már csak pillanatok választanak el a célomtól.
Az állam szinte a földet súrolja, amint megpillantom a szobánkat. Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak, amiből tisztán látszik az Eiffel torony megvilágított alakja. Elengedem Harry kezét, majd beljebb megyek. A szoba jobb oldalán található egy hatalmas francia ágy, mellette két szekrénnyel, egy picit arrébb pedig egy hatalmas szekrény a ruháknak. Balra fordulva pedig, egy kanapét pillantok meg, amivel szembe egy kandalló található, fölötte pedig egy tv - amit valószínűleg sosem fogunk használni. Amint megpillantottam az üvegajtót, ami a balkonra vezetett, már rohantam is. Az álmosság azonnal eltűnt a szememből, amint megpillantottam Párizs ébredező környezetét. Igaz, hogy teli volt épületekkel és nem egy csodaszép tájkép, de nekem ez is gyönyörű. Innen az Eiffel torony olyan aprónak látszik, de biztos vagyok benne, hogy a véleményem hamar megfog változni, amint szembe találom magam vele.
- Tetszik? - lép a hátamhoz Harry.
- Gyönyörű. - motyogom. - Alig várom, hogy élőben is lássam, de előtte szeretnék egy jót aludni.
- Akkor gyere. - fogja meg a kezem, majd magához húz és megcsókol. Már így is alig álltam a lábaimon, de ezzel egy csepet sem segített a helyzetemen. A kezei szorosan tartottak a derekamnál fogva, de egyszer csak már nem éreztem a talajt a lábaim alatt, mivel az ölébe kapott.
- Egyedül is menne. - suttogtam a mellkasának dőlve.
- Tudom. - nevetett fel halkan, majd letett az ágyra. - Gyorsan lezuhanyzok, addig te feküdj le. - nyom egy puszit a homlokomra.
- Más vágyam nincs is. - motyogom. Még egyszer az ajtóból rám mosolyog, majd eltűnik a mögött.
Elnyúltam az ágyon. Ha nem lennék még kinti ruhába valószínűleg már aludtam is volna, de pontosan tudtam, hogy még át kell öltöznöm és fel is kell hívnom anyáékat, a francba. Felálltam a puha ágyból, majd elballagtam az asztalig, ami az ajtó mellett volt és elvettem a táskám. Az ágyon ülve megtaláltam a telefonom és megnyomtam a hívás gombot anya neve mellett.
- Szia, kicsim. - vette fel az első csengésre. - Megérkeztetek? - kérdezte.
- Szia, igen megérkeztünk. - motyogom álmosan. - Már a szállodában vagyunk és épp lefeküdni készülünk.
- Csak óvatosan kicsim, még fiatal vagyok a nagymamasághoz. - nevet anya a vonal másik oldalán.
- Anya! - sóhajtom. - Csak aludni fogunk, nyugodj meg. - el fogja valaha is hinni, hogy tudom, hogy mit csinálok?
- Rendben, én csak mondtam. - válaszolja. - Szeretlek kicsim, vigyázzatok magatokra. - teszi hozzá.
- Én is szeretlek titeket, holnap beszélünk. Jó éjt. - köszönök el.
- Jó éjt kicsikém. - válaszolja anya, majd leteszi a telefont.
Fáradtan dobom az ágyra a telefont és indulok meg a bőröndöm felé, alvóruháért. Még ahhoz is lusta voltam, hogy felemeljem és az ágyra tegyem így leguggoltam és kikotortam egy hosszabb pólót, majd visszacsuktam. Mivel még hallottam a víz csobogását, nyugodtan öltöztem át. Amint ezzel végeztem a ruháim a székre tettem, majd elkezdtem ledobálni a párnákat az ágyról, de cselekedetemet megzavarta az ajtó nyílása. Odafordultam és elállt a lélegzetem, Harry derekára, csak egy fehér törölköző volt tekerve. Hajából még csöpögött a víz, ahogy a mellkasán is látszottak még a vízcseppek. Kábultam bámultam őt, egészen addig míg észre nem vettem a vigyorát.
- Nem akarsz valamit felvenni? - dobtam hozzá a párnát.
- Szerintem neked így jobban tetszem. - lép közelebb.
- Szerintem meg vegyél fel valamit. - lép el az útjából és megyek be a fürdőbe.
A fürdőszoba is gyönyörű volt, pont mint a szoba. Hatalmas kád, zuhanyzó, minden ami csak egy szállodába kell. A tükör elé álltam, majd megnéztem benne magam. A szemem alatt a festék már egy kicsit el volt kenődve, így gyorsan összekötöttem a hajam és lemostam a sminket az arcomról. Ittam egy pohár vizet és visszamentem Harry-hez, aki szerencsére már fel volt öltözve, jobban mondva volt rajta egy boxer.
- Ugye nem csak az lesz rajtad? - kérdem, miközben végignézek izmos hasán, karján vállain és szemügyre veszem a tetoválásait is.
- Én mindig így alszom. - jelenti ki. - Vagy e nélkül. - mutat az alsójára.
- Az inkább maradjon. - vörösödök el. - A kedvemért nem vennél fel még valamit? - nézek rá.
- Nem hiszem, hogy te azt szeretnéd. - vigyorog, majd leül és bebújik az ágyba.
Abban igaza van, hogy így sokkal jobban néz ki, de szerintem azért nem árt, ha több ruha van rajta, főképpen, hogy egy ágyban fogunk aludni. Mivel tudom, hogy semmivel sem tudnám meggyőzni őt, hagyom az egészet és bebújok mellé. A testem nagy megkönnyebbülést érez, amint a fejem a párnára hajtom és behunyom a szemem, de persze valaki nem hagyja, hogy nyugodtan aludjak, mivel megcsókol. Nem mintha nem élvezném, csak most inkább aludni szeretnék. De persze ezt elég hamar elfelejtem, és a hajába túrok.
- Harry, ezt nem kellene. - szólalok meg két csók között.
- Igazad van. - távolodik el tőlem. - Jó éjt Jen. - puszil meg, majd fekszik vissza mellém.
A szívem még mindig gyorsan ver, és a levegőt is nehezebben veszem, a közelsége pedig ezen egy csepet sem segít. Közelebb bújik hozzám, majd hátulról átölel. Az arcát a nyakamba rejti, majd lekapcsolja a lámpát a kezével az én oldalamon is.
Az egész éjszakát és ha jól látom délelőttöt is végigaludtam, mivel kint már felkelt a nap, mire felébredtem. Harry-t kerestem mellettem, de már nem volt ott és ahogy gondolom a fürdőben sem, mivel nem hallottam hangokat. Vajon hol lehet? - tűnődtem el.
Felültem az ágyban, majd kibújtam felőle. A balkonunk ajtaja nyitva volt, így közelebb mentem hozzá és hát Harry-t is megtaláltam. Egy kerek asztalnál ült, előtte pedig reggeli volt.
- Bonjour, madame! - köszönt és ezt szerencsére még megértem.
- Bonjour, monsieur! - ülök le vele szembe.
- Nem azt mondtad, hogy nem tudsz franciául? - vigyorog rám.
- Nem is tudok. - vonom meg a vállam. - Ezt is csak filmekből jegyeztem meg. - teszem hozzá. - Mikor ébredtél fel? - kérdem meg.
- Csak pár perce, de már rendeltem is reggelit, remélem nem baj. - mutat az asztalra.
- Dehogyis! - mosolygok rá. - Farkas éhes vagyok.
A gyümölcssaláta, amit rendelt isteni volt. Igaz én ezt nem nevezném reggelinek, de pontosan elég volt.
- Mi a tervünk mára? - kérdezi.
- Mi lenne, ha megnéznék a város? - dobom fel az ötletet.
- Rendben. Megmutatom neked a szerelem városát. - mosolyog.
- Arrivé. - szólal meg a taxis. Nem igazán értettem, hogy mit is mondott, de gondolom azt, hogy megérkeztünk mivel megállt. Harry kifizette, majd kiszálltunk a csomagjainkkal együtt.
- Add ide a bőröndöd Jen. - mosolyog rám, én pedig csak bólintok és átnyújtom neki. Még ellenkezni sincs erőm. Megfogja a kezem, majd a szálloda ajtaja felé kezd húzni.
Amint belépünk egy elragadtató látvány tárul elém. Hófehér falak, amin gyönyörű festmények voltak felakasztva, aranykerettel vagyis abban nem vagyok biztos, hogy aranyból is voltak, de a színűk olyan volt. A lábunk alatt márványpadló, komolyan mondom, teljesen olyan érzésem volt, mintha egy luxusszállodába lennénk, ami valószínűleg igaz is volt, bár nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy ilyen szállodába szállunk meg a nyereményem miatt. Túl dárga volt ez ahhoz, de már nincs mit csináljak. Igazából nem is volt olyan nagy az előcsarnok, de látszott, hogy ide nem minden ember jut be. A falak mentén üvegasztalok és kényelmes fotelek sorakoztak - legszívesebben fogtam volna magam és elalszok bennük, mivel az az érzésem, hogy nem jutunk majd olyan hamar szobához, mint ahogy szeretnénk. Balra fordítottam a fejem, ahol abban a pillanatban megláttam, a márványból kirakott pultot, ami mellett egy kedvesnek tűnő hölgy állt. Harry elindult felé és mivel fogta a kezem én is vele mentem.
- Bonjour! - köszön kedvesen. Ennyit még én is értettem, de utána már teljesen kínaiul volt, amit mondott. - Que puis-je faire? (miben segíthetek) - félve néztem Harry-re, de ő csak vigyorgott. Fogalmam sincs, hogy mi lehet olyan vicces ebben a helyzetben, de van egy olyan érzésem, hogy jobb, hogy nem is tudom.
- Bonjour! - szólal meg Harry, mire én döbbenten nézek rá. Tud franciául? De akkor miért mondta azt, hogy nem? Ő csak folytatta a beszélgetést, miközben én képtelen voltam levenni róla a szemem, neki még a francia is csodásan állt. - Une chambre est réservée comme Jennifer Hudson. (egy szoba van lefoglalva, Jennifer Hudson néven)
- J'ai besoin d'un moment. (egy pillanatot kérek) - furán váltogattam a tekintetem közöttük mivel fogalmam sem volt, hogy miről hablatyolnak, pedig szerettem volna tudni. Csak egy-egy szót értettem, de abból sajnos nem állt össze a mondat. - Oui, je l'ai trouvé, chambre 137. (igen, megtaláltam, 137-es szoba.) - mosolyog ránk a nő.
- Merci. - veszi el tőle a kártyát Harry.
- Monsieur, il est tout naturel. (uram ez csak természetes) - biccent.
Harry megfordul, én pedig még mindig döbbenten állok a pultnál. Elköszönök a nőtől, majd utána megyek. Amint megállunk a lift előtt azonnal megkérdezem, amit már annyira szerettem volna.
- Miért mondtad azt, hogy nem tudsz franciául? - vonom fel a szemöldököm.
- Mert nem is. - vigyorog rám, amint bezárult az ajtó. - Csak kíváncsi voltam a reakciódra. - simít végig az arcomon.
- Annyira szemét vagy. - lököm el a kezét. - Ugye tudod, hogy én azt hittem, hogy sosem fogok végre ágyhoz jutni, mivel egyikünk sem beszél franciául?
- Szerintem meg, pontosan tudtad, hogy én azt sosem hagynám. - vigyorog. - Öt napig egy ágyban fogunk aludni, szerinted én ezt valaha is kihagynám?
- Van egy olyan érzésem, hogy nem. - nevetek fel, majd ásítok egy hatalmasat. - De ne légy perverz. - szólalok meg, amint az agyam feldolgozta a hallottakat.
- Sosem.
A lift a 12. emeleten állt meg, mi pedig fáradtan léptünk ki belőle. Én pedig semmi másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy egy hatalmas puha ágyban alszom. Nem is lenne muszáj puhának lenni-e csak ágynak, annyira álmos vagyok, hogy bárhol elaludnák. Amint Harry lehúzza a kártyát megkönnyebbülök, mivel arra gondolok, hogy már csak pillanatok választanak el a célomtól.
Az állam szinte a földet súrolja, amint megpillantom a szobánkat. Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak, amiből tisztán látszik az Eiffel torony megvilágított alakja. Elengedem Harry kezét, majd beljebb megyek. A szoba jobb oldalán található egy hatalmas francia ágy, mellette két szekrénnyel, egy picit arrébb pedig egy hatalmas szekrény a ruháknak. Balra fordulva pedig, egy kanapét pillantok meg, amivel szembe egy kandalló található, fölötte pedig egy tv - amit valószínűleg sosem fogunk használni. Amint megpillantottam az üvegajtót, ami a balkonra vezetett, már rohantam is. Az álmosság azonnal eltűnt a szememből, amint megpillantottam Párizs ébredező környezetét. Igaz, hogy teli volt épületekkel és nem egy csodaszép tájkép, de nekem ez is gyönyörű. Innen az Eiffel torony olyan aprónak látszik, de biztos vagyok benne, hogy a véleményem hamar megfog változni, amint szembe találom magam vele.
- Tetszik? - lép a hátamhoz Harry.
- Gyönyörű. - motyogom. - Alig várom, hogy élőben is lássam, de előtte szeretnék egy jót aludni.
- Akkor gyere. - fogja meg a kezem, majd magához húz és megcsókol. Már így is alig álltam a lábaimon, de ezzel egy csepet sem segített a helyzetemen. A kezei szorosan tartottak a derekamnál fogva, de egyszer csak már nem éreztem a talajt a lábaim alatt, mivel az ölébe kapott.
- Egyedül is menne. - suttogtam a mellkasának dőlve.
- Tudom. - nevetett fel halkan, majd letett az ágyra. - Gyorsan lezuhanyzok, addig te feküdj le. - nyom egy puszit a homlokomra.
- Más vágyam nincs is. - motyogom. Még egyszer az ajtóból rám mosolyog, majd eltűnik a mögött.
Elnyúltam az ágyon. Ha nem lennék még kinti ruhába valószínűleg már aludtam is volna, de pontosan tudtam, hogy még át kell öltöznöm és fel is kell hívnom anyáékat, a francba. Felálltam a puha ágyból, majd elballagtam az asztalig, ami az ajtó mellett volt és elvettem a táskám. Az ágyon ülve megtaláltam a telefonom és megnyomtam a hívás gombot anya neve mellett.
- Szia, kicsim. - vette fel az első csengésre. - Megérkeztetek? - kérdezte.
- Szia, igen megérkeztünk. - motyogom álmosan. - Már a szállodában vagyunk és épp lefeküdni készülünk.
- Csak óvatosan kicsim, még fiatal vagyok a nagymamasághoz. - nevet anya a vonal másik oldalán.
- Anya! - sóhajtom. - Csak aludni fogunk, nyugodj meg. - el fogja valaha is hinni, hogy tudom, hogy mit csinálok?
- Rendben, én csak mondtam. - válaszolja. - Szeretlek kicsim, vigyázzatok magatokra. - teszi hozzá.
- Én is szeretlek titeket, holnap beszélünk. Jó éjt. - köszönök el.
- Jó éjt kicsikém. - válaszolja anya, majd leteszi a telefont.
Fáradtan dobom az ágyra a telefont és indulok meg a bőröndöm felé, alvóruháért. Még ahhoz is lusta voltam, hogy felemeljem és az ágyra tegyem így leguggoltam és kikotortam egy hosszabb pólót, majd visszacsuktam. Mivel még hallottam a víz csobogását, nyugodtan öltöztem át. Amint ezzel végeztem a ruháim a székre tettem, majd elkezdtem ledobálni a párnákat az ágyról, de cselekedetemet megzavarta az ajtó nyílása. Odafordultam és elállt a lélegzetem, Harry derekára, csak egy fehér törölköző volt tekerve. Hajából még csöpögött a víz, ahogy a mellkasán is látszottak még a vízcseppek. Kábultam bámultam őt, egészen addig míg észre nem vettem a vigyorát.
- Nem akarsz valamit felvenni? - dobtam hozzá a párnát.
- Szerintem neked így jobban tetszem. - lép közelebb.
- Szerintem meg vegyél fel valamit. - lép el az útjából és megyek be a fürdőbe.
A fürdőszoba is gyönyörű volt, pont mint a szoba. Hatalmas kád, zuhanyzó, minden ami csak egy szállodába kell. A tükör elé álltam, majd megnéztem benne magam. A szemem alatt a festék már egy kicsit el volt kenődve, így gyorsan összekötöttem a hajam és lemostam a sminket az arcomról. Ittam egy pohár vizet és visszamentem Harry-hez, aki szerencsére már fel volt öltözve, jobban mondva volt rajta egy boxer.
- Ugye nem csak az lesz rajtad? - kérdem, miközben végignézek izmos hasán, karján vállain és szemügyre veszem a tetoválásait is.
- Én mindig így alszom. - jelenti ki. - Vagy e nélkül. - mutat az alsójára.
- Az inkább maradjon. - vörösödök el. - A kedvemért nem vennél fel még valamit? - nézek rá.
- Nem hiszem, hogy te azt szeretnéd. - vigyorog, majd leül és bebújik az ágyba.
Abban igaza van, hogy így sokkal jobban néz ki, de szerintem azért nem árt, ha több ruha van rajta, főképpen, hogy egy ágyban fogunk aludni. Mivel tudom, hogy semmivel sem tudnám meggyőzni őt, hagyom az egészet és bebújok mellé. A testem nagy megkönnyebbülést érez, amint a fejem a párnára hajtom és behunyom a szemem, de persze valaki nem hagyja, hogy nyugodtan aludjak, mivel megcsókol. Nem mintha nem élvezném, csak most inkább aludni szeretnék. De persze ezt elég hamar elfelejtem, és a hajába túrok.
- Harry, ezt nem kellene. - szólalok meg két csók között.
- Igazad van. - távolodik el tőlem. - Jó éjt Jen. - puszil meg, majd fekszik vissza mellém.
A szívem még mindig gyorsan ver, és a levegőt is nehezebben veszem, a közelsége pedig ezen egy csepet sem segít. Közelebb bújik hozzám, majd hátulról átölel. Az arcát a nyakamba rejti, majd lekapcsolja a lámpát a kezével az én oldalamon is.
Az egész éjszakát és ha jól látom délelőttöt is végigaludtam, mivel kint már felkelt a nap, mire felébredtem. Harry-t kerestem mellettem, de már nem volt ott és ahogy gondolom a fürdőben sem, mivel nem hallottam hangokat. Vajon hol lehet? - tűnődtem el.
Felültem az ágyban, majd kibújtam felőle. A balkonunk ajtaja nyitva volt, így közelebb mentem hozzá és hát Harry-t is megtaláltam. Egy kerek asztalnál ült, előtte pedig reggeli volt.
- Bonjour, madame! - köszönt és ezt szerencsére még megértem.
- Bonjour, monsieur! - ülök le vele szembe.
- Nem azt mondtad, hogy nem tudsz franciául? - vigyorog rám.
- Nem is tudok. - vonom meg a vállam. - Ezt is csak filmekből jegyeztem meg. - teszem hozzá. - Mikor ébredtél fel? - kérdem meg.
- Csak pár perce, de már rendeltem is reggelit, remélem nem baj. - mutat az asztalra.
- Dehogyis! - mosolygok rá. - Farkas éhes vagyok.
A gyümölcssaláta, amit rendelt isteni volt. Igaz én ezt nem nevezném reggelinek, de pontosan elég volt.
- Mi a tervünk mára? - kérdezi.
- Mi lenne, ha megnéznék a város? - dobom fel az ötletet.
- Rendben. Megmutatom neked a szerelem városát. - mosolyog.
Csak most tudtam végig olvasni. Olyan aranyos harry
VálaszTörlés